Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Hát sziasztok!
3 éves vagyok!
A nevem Sólyom!
Hölgyeim a kezeiket csókolom!
Főleg ha alma illatúak
Ami attól lehet csak, hogy hoztak!
Természetesen almát Nekem!
Mert azt én nagyon szeretem!
Joe jó volt Téged látni...
Annyi napot kellett Rád várni
Annyiszor nyílt az ajtó zárja
De Sólyom a barátját hiába várta
Nem tudom mi tartott Téged vissza
Engem egy zöld rács és a kapu vasa
Szeretném hinni, hogy ezután
Le tudsz küzdeni minden akadályt
Remélem nem kell sokáig várnom,
Hogy meglássam ismét az én barátom
Mától számolom újra a napokat Joe
Gyertek mielőbb, mert nagyon várlak!
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Tudom, hogy hosszú útra indulsz Szelli
Szeretnék hát Tőled én is elköszönni
Mielőtt elindulsz, s felszállsz arra a vonatra.
Ami elvisz egészen a Égi rét végállomásra
Több mint fél éve már hogy megszülted Glóriát
S a Lovas club apraja nagyja várta a csodát
Féltett, hogy bajod ne essen és Veled örült
Amikor megtudta, jól vagytok a szülés sikerült
Nagyon sokat mesélt levélben Kata Rólad
S mutatta országnak világnak a fotókat
Tudom hogy mindig Hozzád menekült
Ha valami bántotta… Rád nyereg nélkül ült
Láttam a szép fotókat Rólad és Rólatok
Vágta közben és ahogy Glóriát ápolod
Nagyon jó lesz majd őket nézegetni
Hidd el sohasem fogunk elfeledni Szelli
Sokat jelentettél Nekünk ugye belátod
Egy szelíd lovat, egy anyát és egy barátot
Most átadnám neked a tollat kedves Szelli
Ha akarnál még valamit Katának üzenni…..
|
|
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Szia Kedves Sólymom! Te Drága! Drága ló!
Hát megkerültél végre Te világcsavargó!
Huncut széltoló, almát kettéharapó Barátom!
Nagyon hiányoztál.. visszatérő édes vidámságom!
Még csak tegnap jött a jó hír a fülemre
Alig hittem el, hogy ott állsz velem szembe
S bár néha kicsit sercegett a kapcsolat
Mégis tisztán hallottam a szuszogásodat
Te is halottad szívem vad dobbanását?
A ketrecéből kitörni készülő kondulását?
Vagy csak én, ahogy örömében zakatolt..
Egy csak egy legény.....
Na jó de miért pont én?
Sólyom rám vár!
Fent van a nagymezői a réten a betyár
Nem vészes, csak kábé kétszáz méter..
Csak ha a térképre nézel...
Láthatod mi ebben lényeges
A 200m stimt, de függőleges!
Nem érdekel!
Az ebédre még simán visszaérkezel...
De indulj már!
Már így is végig futnod kell!
Jó lett volna még valaki…
Vállalkozó szellem
Megkérdeztem..
De nem jön senki sem…
Elindulok!
Lássuk csak mit is tudok!
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Nem tudom teljesülhet-e
Az én legszebb álmom
Hogy ezen az egész
Kerek nagyvilágon
Nekem legyen a legtöbb
Igaz jó barátom!
Ha tudod segíts!
Mondd el!
Több szívvel élni hogy lehet..
Miként és hogyan adhatnék
Még több szeretetet.
És hitet, ha nem hiszik el
Hogy őszintén gondolom.
Lehet szeretetem
Kanállal kellene szétosztanom?
Egyformán jusson belőle
E Földön mindenkinek
Vagy észrevétlen sűrített..
Szinte atomnyi méretekben
Észre se vegyék és ott állnak
Tőlem örökre megmérgezetten....
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Egy kirándulás és a vége már csak egy szó..
Kinéztünk a neten egy ménest… Szép időt ígérnek holnapra. Nézzük meg!
A napunk csődtömegnek indult... Nehezen szedtük össze magunkat...
(netezés hajnali 2-ig ). Aztán amikor kiértünk... azt hittük minden
rendben lesz. Gyönyörű hely, egy halastó a hegyek között.. Megkérdeztük
kifelé menet: hol lehet itt lovagolni?
Az volt az egyik válasz:
Ezen az úton tovább. De oda autóval nem tudunk felmenni..
Elindultunk a megadott irányba.
Torkomban dobolt a szívem, ahogy tán még sohasem. Ritmusára történt
minden… Lépteink zaja, a madarak vidám éneke, még az autónk berregése
is… Nagyon szép ez a völgy! Tudtuk nem utoljára mentünk ezen az úton.
Hogy visszatérünk! Mi ketten együtt! Szerelmesen. Mint egy álom!
Szeretném, ha sohasem múlna el...
Szép reményeket ébreszt az eltelt huszonöt év! Kéz a kézben..
Szép volt, vidám volt.. Volt is mit mesélni…
Gyorsan elrepült az a néhány nap a következő kirándulásig.
Szeretem a tábortüzeket! Sok-sok kedves emlék fűződik hozzájuk! Az általános iskolában minden évben egyszer hatalmas tábortüzet raktunk! Gerendányi fahasábok támasztották egymást! A lángok messzire bevilágították a környező dombokat! Nagyon sok gyerek elfért körülötte! Be sem kell csuknom a szemem… Látom, ahogy vidáman táncolunk, szaladgálunk körülötte… Hallom a csilingelő hangokat…. „Sóder, sóder a lábam alatt galambom, aki itt a legszebb tőlem puszit kap” Persze mindig hatalmas nevetésbe és sikítozásba fulladt!
6 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Ha majd egyszer már
Nem lesz szükségetek rám
Nyíljon meg a föld alattam
Ha akarnék se maradjam
És átzuhanva, repülve világokon
Közben sohasem unatkozom
Nézelődök, vagy elolvasgatok
S egy szép nap hajnalán
Kicsit hiányozni fogok…
Megjövök s Ti kopogtok a klub ajtaján
Gyorsan feledve minden bajt s bánatot
Beköszöntök, jó reggelt és szép napot … /Joe
Ez itt a kérdés...
Legyek keserű...
Ha lehetnék édes
Legyek e két lábbal lent
A földön, ha repülhetnék az égen
Maradjak e síri csendben
Ha nevethetnék a végtelenbe
Vigyázzak jó előre el ne essem
Fogjak mankókat előre kezembe
Vagy szaladjak e lobogó hajjal
S ha jön a szakadék széle..
Talán átugrom...
Megbirkózom a bajjal
Legyek-e bölcs öreg, fiatal szívvel
Befeküdjek-e a sírba ifjonti hévvel
Vagy élet mindezt majd megoldja
Ha lelkesedésem a sárba tiporja
Ha kihasználnak lelki vakok
Ha nem leszünk arcátlan gazdagok
Maradok mindig is aki voltam
Egy jókedvű vidám srác e földi pokolban
Sosem adom fel e gyermeket…
Ki bennem él, mint az Isteni szeretet!
8 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Isten hozott itt, Te KedvesKÉTSZÁZEZREDIK
Köszönöm hogy vagy és köszönik Neked a szavak,
A Szavak melyek szívemből kiléptek,
Hogy egy másik szívben kapjanak menedéket
És tovább így élnek... s lettél Te Nekem észrevétlen
Örök időkre Szó Testvérem. /Joe
Ui. Köszönöm hogy rám néztél...
Isten tartson meg Téged és minden kedves jó szokásodat!
8 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Kívánom az Új Évben forduljon jobbra, Minden Szerettem és Ismerősöm Sorsa!
Kísérje Szerencse bármerre Lépjetek,
2016 legyen a Ti Remek Évetek!
Kerüljenek gondok.
Múljon minden bánat!
Legyetek gyakran, felhőtlen Vidámak!
Legyen 2016 olyan, mint a Jó Bor!
Nóta és tánc legyen benne, sok óra Vidám Szóból!
Vegyen körül Szeretet, Kedves rokonok, Barátok. Mindenkinek Sikeres és Boldog Új Évet Kívánok! /Joe
14. rész
Minden jó, ha jó a vége! Mondják a bölcsek! Ez egy izgalmas nap volt az
bizonyos! Még írás közben is emelkedni kezdett a pulzusom és erősen
vigyáznom kellett nehogy bajom essen:)) Akkor nem gondoltam bele!
Nem volt rá idő! Mi lett volna ha! Ha egy komoly vihar faágakat kezd rád
dobálni… És bár száguldanál, de viharban nem szabad futni se fa alá
állni! Egy erdőben… Ha nem találnak ki! Egészen fel kellett volna mennem
majdnem a karámig, mert ott vétették el az utat!
13.rész
Hagyta magát megölelni Sólyom! Ettől ez a kirándulás a legkedvesebbek
közé került! Mérföldkő lett, amelyen mindig jó lesz megpihenni, ha egy
fárasztó nap után elfogy a lendület.. Csak keresem a szavakat melyekkel
le lehetne írni a boldogságot.
Az érzést mely mindent elhomályosít. A szívem gyorsabban kezd verni és
pumpál az ereimbe egy-egy csepp szérumot. Hirtelen könnyűvé válik tőle a
test és oly könnyűnek minden akadály. A szeretet hullám mindent
elsöpör!
8 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
12. rész
Nagyon boldog voltam, amikor odaért hozzám Sólyom, láttam az arcán a
szemében, hogy megismert és emlékszik az együtt töltött órákra. Sajnos a
többiek is osztozni kívántak az örömünkben… És nem igazán voltak
tekintettel arra, hogy mi kettesben szerettük volna eltölteni ezeket a
perceket..
Néhány simogatásnál alig jutottunk tovább, már lökdösték is el...Az
almák gyorsan fogytak a támadásban.. Sólyom sajnos még mindig nem tanult
meg rendesen enni….
11. rész
Hosszú volt a tél. Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a
jégpáncél miatt várni kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a
régi szép emlékeket! Hogy is kezdődött! Felidéztem ezerszer az első
pillantást, a szülinapi táncot, az első barátságos simogatásokat, a
csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket. Sok kirándulás nem
lett megírva… Talán majd egyszer… Most csak az a fontos, hogy végre ott
legyek és emlékezzen a barátságunkra!
Voltam véred, Kölyköd…. voltam Hűtlen, voltam Ítélettől és Keselyűtől gyáva
Nem tudtam hová jutok, egy biztos utat kerestem,
Vártam Veled a semmit egy Toronyba zárva
Álmodtunk egy világot magunknak sok ezren,
Kormos városunkban Minden sarkon állva
Ahogy élsz úgy lesz jó zúgtuk egyre lelkesebben.
Álmodtunk új életről egy szép lányra várva
Lüktetett egy Érzés amit adtál bennem És együtt emelkedtünk fel a Kék sugárban
A Néma völgyben veled az éjszaka vándora lettem,
Semmim sem volt és Egy ének kínzott bárhol jártam…
Emlékszel ?
Hull a hó.. Tél van:)
Egyébként imádom…
Csúszkálni és hógolyózni..
Ez az én világom…
Mosolygom… De jó is lenne!
Siklani a friss hóban…
Nevetni mindent elfeledve
Elszállna rögtön a gondom..
Elrepülne vele egy hógolyó..
De előbb a munka….
Rontom bontom!
Mert az autót belepte a hó…
Sapkám szemembe húzva
Egy bucka alól kimentem…
Ő sem hagyott még soha cserben…
De lapátolás közben eszembe jut
Egy másik fontos elfoglaltságom.
Nem messze egy bokorban
Néhány kék cinke gubbaszt fázón.
9 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Írogatok egy versikét
magamban egyedül....
Dudorászom mit ez a perc a
fülembe hegedül....
Hagyom, muzsikáljanak
bennem a szavak....
Leírom őket.... Picinyke
hangya szorgalma csak:)
Tudom nem madárdal, mire
vidáman ébredsz….
Vagy alkonyi andalító
kedves tücsök ciripelés lesz.
A mostnak írom…. nem az
örökké valónak….
Nem kell félni tőlem
a piramisoknak:)
Egy kellemes érzésért,
hogy újra írok….
Morzsák ezek, miket koldus
lelkemnek dobok.
Vagy csak nyári zápor a
kiszáradt földre…
Remény….
10 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Én nem szeretnék...
Csillag lenni végtelen égen
Ragyoghatnak esténként szemembe bármilyen szomorú szépen...
És az a hajó sem szeretnék...
Mely feszülő hófehér vitorlákkal büszkén hasítja az ezüst habokat magányosan
Inkább vagyok egy köztetek a sorban
Alak egy csoportkép szélén mellettetek…
Az szeretnék... ki talán épp most megfogja kezetek...
S közben vidáman veletek nevet:)/Joe
10 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Egy ismerősöm "tis barátja" egy sérült 12 éves kisfiú. Naponta meséli mennyire hálás minden apró szeretetért... például legutóbb hogyan segített neki ülve veteményezni a kertben... s közben milyen sokat nevetett, nevettek... Ma jött a hír... tegnap az iskolában legurult a tolókocsijával a lépcsőn... kitört az összes felső foga és megsérült az alsó állkapcsa is, ma műtötték meg a szájsebészeten.... Óhatatlan kigördült érte a könnyem... Milyen irigy is vele az élet...
Azt értjük,
az embernek a ló miért kell...
Ezernyi érvet tudna sorolni bárki...
De a lónak miért kell az ember...
A válaszhoz
muszáj egy beszélő lóra várni?
Vagy csak egyet megismerned...
Mert maga a csoda a ló...
Érzed! Elég egy pillantásra látni...
Elbűvölő szem, nyaka kezedre hajló ...
Reggeltől estig
tudnánk szüntelen csodálni,
Bárhonnan nézzünk
a ló pont hozzánk való
Sok munkával
nem nehéz jó lovassá válni
Elrepít magával... némi abrakért a ló...
Karácsony és Szilveszter csak egyszer van egy évben.
És Valentin nap is... az lehet.
Remélem mégsem gondolja senkisem,
Hogy azért mert ez elmúlt, már semmit sem tehet.
Ez az ünnep egész évben itt van velünk.
Mert a szeretet örök.
Szerelmesek voltunk vagyunk és leszünk.
Mit tegyen az aki épp ma?
Nos ne verje azonnal fejét a falba:)
Bár a szíve diktál,
És semmi szüksége nincs most az eszére:)
Ilyet azért nem tesz senki szerencsére:))
Inkább vesz egy szép csokrot a kedvesének.
Az embert kerestem szüntelen,
Kiben az Isten fénye ragyog.
Kinek szemébe belenézve látom,
Igazak mind a kedves mondatok.
Nyitott szívvel szeretek élni,
Hinni csodában, szépben és a jóban.
Tudtam megérem, bízni lehet még
A felém nyújtott kézben és a szóban.
A békét keresi egyre vén szívem,
Belefáradva már minden harcba,
Dalolni vágyom azt mi bennem ég
És mosolyt csalni minden fáradt arcra.
Erőt adnak, s ha őket mosolyogni látom
Áldott fényük kísérőm,
utamon lámpásom,
Barátságuk őrzöm,
amíg élek, vigyázom,
Akiknél nagyobb kincs
tán nincs is a világon./Joe
Nem kérek,
Csak adni szeretnék
Nem kell semmi más.
Csak jöjj kérlek...
Jöjj mindig akár egy látomás...
Légy létem egyik csillagfénye...
Mert ránk borulhat bármikor az éj....
Legyen miért felnézzek az égre.
Megvagy e még?
Ha ott ragyogni látlak...
S rám tör az álom, hagyhatom.
De addig, mint könnyű álmot várlak...
Csendes éjt, túl a szép szavakon...
Kérlek jöjj...
Adja az ég...
10 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Mosolygom...
Mert vagy:)
Nevetek...
Mert leszel:))
Hálát adok...
Mert létezel:)))/ Joe
Óh ha láthatnátok Ti is őket lobogó sörénnyel...
Ahogy versenyt robognak a fennsík friss szelével...
Úgy dübörög a föld az a sok száz pata,
Alig hallatszik tőle a szíved robaja...
Pedig az- úgy érzed- majd kiugrik helyéből,
A vágtató ménes gyönyörűségétől...
Nem tudom leírni... olyan szép... nem lehet.
Mikor a ménes épp legelve szendereg...
Virágcsokor mit szálanként adnak át kezedbe...
Szépségük versenyt fut, kegyedet keresve...
Nem tudod hová nézz... Csupa meseszerű álom...
10 éve | Nemes József | 2 hozzászólás
Eljött egy újabb névnapom
Megemelem a kalapom
Szevasz-tavasz
Magam e verssel meglepem
Őszinte szívvel deresen
Dalolgatok
Megéneklem történetem
Miért is nem tanár lettem
Múltam kútja
Harminc év sem feledteti
Nem várt tanárképző suli
Egye-tem sem
Hiába is jelentkeznél
Kihúzlak a felvételnél
Szedte vedte
Te nem vagy tanári alkat
Zengett az isteni sugallat
Szájba- rágja
Hiába szóltam szeretem
Egy ajtó zárult. Eljöttem.
Lesz ami lesz
Sokat tanultam azóta
Sírhat ki célját feladja
Keservesen
Nem sírok, már késő bánat
Kitanultam a szakmámat
S verselgetek
S tanítok ez az életem
Egy sírig tartó szerelem
Életbélyeg
Isten éltessen e napon
A Józsefeknek szól dalom
Éljenzésnek
Töltsünk teli minden pohárt
Igyunk rájuk egy áldomást
Barát-borát
Miközben isszuk a hegy levét
Említsük egy József nevét
Költő volt Ő
Kihez eljutott a jajszó
Ki valóban közülünk való
S éneklésnek
Szerettem dalod ritmusát
Bocsássd meg a kotta lopást
Szánom-bánom:)) /Joe
11 éve | Nemes József | 2 hozzászólás
Karácsony, Szilveszter, egyszer van egy évben.
És Valentin nap is... az lehet.
Remélem, mégsem gondolja senki sem,
Azért mert ez elmúlt, már semmit sem tehet.
Ez az ünnep egész évben itt van velünk.
Mert a szeretet örök.
Szerelmesek voltunk, vagyunk és leszünk:)
Mit tegyen az, aki épp ma?
Nos, ne verje azonnal fejét a falba.
Bár a szíve diktál,
És semmi szüksége nincs most az eszére:)
Ilyet azért nem tesz senki szerencsére:))
Inkább vegyen egy szép csokrot a kedvesének.
Mottó: Válasz Petőfinek…
Mit nekem a kies síkvidéknek
Délibábbal vadregényes tája.
„Tán csodállak, ámde nem szeretlek…”
Képzetem szikes rétjeid, nem járja!/Joe
Színesebb táj az én szülőföldem….
Színesebb táj az én szülőföldem….
A nap is ámul, amikor fölötte repül!
Gyönyörű fehérben és a nyári zöldben,
Mesés őszi bíborban… Csodás a tavaszi hegyek közül!
Huncutul csillognak álmos szemébe….
A szellő fújta tó, s a csobogó hűs patak!
Gyere fürödni és rögtön felébredsz…
Ők mondták vajon?
11 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Én és a barátom
Az embert kerestem szüntelen,
Kiben az Isten fénye ragyog.
Kinek szemébe belenézve látom,
Igazak mind a kedves mondatok.
Nyitott szívvel szeretek élni,
Hinni csodában, szépben és a jóban.
Tudtam megérem, bízni lehet még
A felém kinyújtott kézben és a szóban.
A békét keresem egyre szüntelen
Belefáradva már minden harcba,
Dalolni vágyom azt mi bennem ég
És mosolyt csalni minden fáradt arcra.
Erőt ad, s ha őket mosolyogni látom
Áldott fényük kísérőm, utamon lámpásom,
Barátságuk őrzöm, amíg élek, vigyázom,
Akiknél nagyobb kincs tán nincs is a világon./Joe
11 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Már csak egy szó 3.
A barátságról és az őszinteségről.
S az a szó már megint a végére maradt! Hát ezt is megértem! Már vannak barátaim! Hogy ezt a lovaknak (Sólyomnak) köszönhetem, vagy azoknak a fantasztikus embereknek a Lovas clubban? Most még nem tudom! Leginkább arra hajlok, hogy is. Bár Ők a lovak nélkül is bevettek volna maguk közé…. A kérdés csak az, én képes lettem volna-e így, ilyen őszintén elfogadni a barátságukat, a lovak szeretete nélkül!
11 éve | Nemes József | 2 hozzászólás
11. rész.
Hosszú volt a tél.
Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a jégpáncél miatt várni
kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a régi szép emlékeket! Hogy is
kezdődött! Felidéztem ezerszer az első pillantást, a szülinapi táncot, az első
barátságos simogatásokat, a csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket.
Sok kirándulás nem lett megírva… Talán majd egyszer…
Most csak az a fontos, hogy végre ott legyek és emlékezzen a barátságunkra!
Hogy legyen folytatás… De most még nem tehettem semmit… Csak vártam, hogy végre
eljöjjön a tavasz… Már a Sándor, a József, és a Benedek is elmentek rég, valaki
biztosan megbánhatta őket, vagy csak lyukas lett a zsák… Mert a tél még
maradt..
11 éve | Nemes József | 2 hozzászólás
Eljött közénk az ősz,
Nyári álcájában.
Mi szüretelünk,
Nevetve fürdőruhában.
Még el sem ült fülünkben
A strandok zaja,
Már szőlőt szedtünk
Vödrökbe, puttonyokba.
Elment már a dinnye
És az őszibarack szomja.
Érett körte, szilva,
A fákat már kisebb súly nyomja,
Feketéllik a kökény.
Egyre sűrűbben koppan a dió…
Lekvártól maszatos arcunk ragyogja,
Istenem, de jó..
Úgy ült mellénk le az ősz,
Olyan csalfa vidám mosollyal,
Mintha becsengetés is csak úgy lenne...
11 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Szeretem a tábortüzeket! Sok-sok kedves emlék fűződik hozzájuk! Az általános iskolában minden évben egyszer hatalmas tábortüzet raktunk! Gerendányi fahasábok támasztották egymást! A lángok messzire bevilágították a környező dombokat! Nagyon sok gyerek elfért körülötte! Be sem kell csuknom a szemem… Látom, ahogy vidáman táncolunk, szaladgálunk körülötte… Hallom a csilingelő hangokat…. „Sóder, sóder a lábam alatt galambom, aki itt a legszebb tőlem puszit kap” Persze mindig hatalmas nevetésbe és sikítozásba fulladt! És mire elfáradtunk, már összeomlottak a fahasábok és csak a parázs maradt... Előkerült a víz, de még ma is hallom, ahogy szeretett tanárom Hajdú Bandi bácsi szól: Lányok futás, most csak a fiúk maradhatnak!
11 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Már csak egy.
Egy nyavalyás rakoncátlan kis szavacska. Úgyis rájövök, csak kell most egy jó forró kávé, meg gyors hideg vizes tusolás. Kell egy kis koncentráció. Egy utolsó erőfeszítés. Már csak egy lépés. Most már nem adhatom fel! Aztán jöhet a pihenés. De most oda kell figyelnem. Semmi lazítás. Na, ne már, megint ez a fejfájás! Egy ilyen koponyában. Csak semmi pánik. Mindjárt elmúlik. Ez őrület! Pedig egy ekkora találmány nem mindennap jut az ember eszébe.
11 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
10. rész
Aznap még sokáig együtt voltunk Sólyommal!
Nagyon kedves és vidám volt egész nap! Mi
pedig hálás simogatásokkal köszöntük meg a barátságát! A szép szőke kisfiú
szemében ragyogó szeretet csillogása és a szája szegletében búkáló mosoly azt
sejtette, találkozunk még! A vadlovak szeretete egész életében elkíséri. Boldog
melegség önt el a gondolatra, hogy egy kicsit nekünk is köszönheti ezt az
érzést!
Az élet igazságtalansága, hogy a boldog órák mindig gyorsabban telnek a
szomorúaknál!
11 éve | Nemes József | 2 hozzászólás
Legyen mindig egy nagyon jó barátod
Legyen, akinek mindig fontos a barátságod
Legyen mindig, akinek elmondhatod
Legyen, aki mindig elfújja bánatod
Legyen mindig, aki hazavár
Legyen, aki mindig Rád talál
Legyen mindig, aki megölel
Legyen, aki mindig felemel
Legyen mindig, aki Rád nevet
Legyen, aki mindig szívből szeret
Legyen mindig, akinek Te vagy az első
Legyen, akinek mindig örülsz, ha eljő!
Legyen mindig, aki ha kell Rád mosolyog
S akinek vidáman a fülébe súghatod,
Ma nagyon-nagyon boldog vagyok!
11 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Ha most meghalnék
Úgy érezném már nem éltem hiába.
Hagytam egy-két nyomot az út porába.
Meddig maradnak meg… Nem tudom.
De éltem és szerettem.
Nekem a ma a holnapom./Joe
11 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Szomorú vííííz? Szomorú csak ennek a gyagyácska programnak az írója lehet.... Aki még sosem látta a természetet. A víz maga az élet! Ami nélkül itt a Földön semmi sem létezhet.. Táplál és itat... És legyen bár olyan kicsi, csak mint egy magányos patak. Erőtől duzzadva tör utat magának a büszke sziklák között. Mindig a saját útján halad! Csak látszólag magányos... Gyönyörű lepkék suhannak el felette, melyekre lesnek kis fürge ezüstös hátú halak.... Partjára minden nap inni járnak kecses őzek, hosszú fülű nyulak és egyéb vadak. És ez lenne a szomorú víz...
11 éve | Nemes József | 1 hozzászólás
Szeretem, ha csupa mosoly minden szavad:))
Hát dalolj, mint a madár!!! Énekelj csak!!!
A mosolygós szavak mosolygóssá tesznek!
Felmelegítik didergő szívünket,
Bennük van a tavasz!
Legyintünk majd csak a hidegre, télre…
Mintha a sok kedves szó is egy-egy búbos kemencében sülne.
Duruzsoljatok bennünk! Illatozzatok csak!
Óh Ti gyönyörű pirosra sült , friss meleg éltető szavak...
Bennetek van minden örömünk, vágyunk!
A mieink vagytok, titeket lelkünk pékségében formálunk.
11 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Vártam vágytam a nyarat veletek.
Nyárt daloltam tücsök hegedűn.
Angyalok jártak itt és a szeretet.
Óh, micsoda vidám napok is voltak....
Aztán tavasz, majd forró nyár lett...
Szárnyaitok veletek messze szállnak...
Repüljetek csak szépen ügyesen.
És ha néha- néha hozzám mégis benéznétek...
Mosolybalatonban fürdik majd vén szemem.../Joe
12 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
Írogatok egy versikét
magamban egyedül....
Dudorászom mit ez a perc a
fülembe hegedül....
Hagyom, muzsikáljanak
bennem a szavak....
Leírom őket.... Picinyke
hangya szorgalma csak:)
Tudom nem madárdal, mire
vidáman ébredsz….
Nem alkonyi andalító
kedves tücsök ciripelés ez.
A mostnak írom…. nem az
örökké valónak….
Nem kell félniük a
piramisoknak:)
Egy kellemes érzésért,
hogy újra írok….
Morzsák ezek, miket koldus
lelkemnek dobok.
E dal egy nyári zápor a
kiszáradt földemre…
Remény...
14 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
4. rész
A barátságra vigyázni kell! Avagy, hogy ronthatunk el egy pillanat alatt mindent.
Elmeséltem
a medve kalandomat a csikósnak. Mit mondjak, jókorát nevetett! „Egyszer
egy filmforgatásra hoztak egy vén cirkuszi medvét, de az megszökött. Ez
volt az egyetlen medve ebben az erdőben”- mondta még mindig nevetve.
Még hogy medve itt! A lovakért érzett aggodalom, meg persze a szeretet,
rá pár napra újra felvitt a hegyekbe. Természetesen az első útvonalon.
A többit meg meghagyom annak, aki még nem ismeri!
14 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
3. rész
A medvekaland.
Bár a málna íze még tisztán érezhető, volt a számban, mégis már a
következő találkozás tervezésébe kezdtem. A térkép ezt az útvonalat a
legrövidebbnek jelezte. Hurrá! Próbáljuk ki! Több időnk lesz odafent.
„Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”Nem tudom kié e mondás, de ma
nagyon érezni kezdtem az igazságát. Persze az is lehet, hogy ez csak a
ritka kivétel volt. A választott harmadik útvonal iszonyú volt.
Kezdődött egy jó kis szerpentines kaptatóval, málna sehol, csak az a jó
nyári hőség.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás