12. rész

Nagyon boldog voltam, amikor odaért hozzám Sólyom, láttam az arcán a szemében, hogy megismert és emlékszik az együtt töltött órákra. Sajnos a többiek is osztozni kívántak az örömünkben… És nem igazán voltak tekintettel arra, hogy mi kettesben szerettük volna eltölteni ezeket a perceket..

Néhány simogatásnál alig jutottunk tovább, már lökdösték is el...Az almák gyorsan fogytak a támadásban.. Sólyom sajnos még mindig nem tanult meg rendesen enni…. Ezért elég sokat elpergetett, ami élelmesebb társaié lett.
Kicsit volt időm alaposabban megfigyelni őket, nem voltak soványak... Sőt! Látszott nagyon a konditerem hatása, de tele voltak sérülésekkel! Az elmúlt napok csapadékos időjárása miatt felázott karámban, a harc közben eléggé sárosak lettek. Mint az utcagyerekek!!! Némelyiküket alig lehetett felismerni…

Rossz volt Sólyom sebeit látni. De büszkén viselte őket és szemlátomást nagyobb lett a tekintélye… Az én barátom kiscsikóból harcos lett a télen! Miért is ne legyek én is büszke rá.. Fájó szívvel, de büszkén indultam hazafelé. Annyira nehéz volt a szívem, szinte fel sem tűnt a hátizsák könnyebbsége, szinte csak vánszorogtam. Csak néha mosolyodtam el, ha eszembe jutott bátor tekintete, vagy ábrándozásomból madárfütty ébresztett fel.
Volt mit otthon mesélni... Nem is csoda, ha legközelebb már hárman indultunk útnak
A felfelé vezető út talán még a korábbinál is szebb volt…. Ami azért sem meglepő, mert most sokkal lassabban mentünk..

Meg - megállva. Csodálva a hóvirágmezőt és az erdő daloló madarait! Annyira lassan, hogy aggódni kezdtem..
Ott lesznek-e még… Ahogy az utolsó fordulónál feltűnt, az ismerős hely. Futásnak eredtem… A karám üres volt. Egy fiatal pár állt a karám mellett.
Pár perce mentek be az istállóba, mi is épphogy csak időben érkeztünk…-mondták, kérdés nélkül is.
Nagyon összetörtem. Hiába volt a hosszú út… Nem adhatom fel! Látnom kell Sólymot!- a gondolatok egymást felborítva tomboltak fejemben.

Visszafelé futottam, majd az istállót megkerülve nyitott ablakokat vettem észre épp fejmagasságban. Bepillantva észrevettem őket. A vályúnál ették a száraztakarmányt.
Sólyom! A szó visszhangzott az istálló falain.
A lovak egyszerre kapták fel fejüket. Hamarosan feltűnt az ablakban az én barátom. Egymás után tűntek el az almák. Megjelent két régi ismerős is Doki és Tulipán…

Mivel az ablak 2 lófejszemélyes volt, sajnos Sólyom többször is elment! Bár érdekesek lettek a képek. A muslicák hada és a por nagyon zavaró volt. A lovak zajára megjelentek a csikósok..
Kicsit beszélgettünk, majd megkérdeztem:
Nem vethetnék Sólyomra egy pillantást?
Gyere! A válasz orgonaszó muzsikájával zengett fülemben…
Na nem jössz? Csak két rúd választott el a lovaktól… Sólyom sehol.
Sólyom itt vagy? -szóltam bizonytalanul.
A sötétből megjelent egy ismerős alak… A lovászok mellett elhaladva feléjük kapott…
Vigyázz! Ez egy nagy vadorzó!- hangzott a figyelmeztetés rögtön felém. Sólyom odaállt mellém… Én átöleltem szép nyakát… Majd végigsimogattam egészen a hátáig…
Egyszer csak megfordult… mintha mondta volna.. A másik oldalon is légy szíves.. Miután végeztem, szerettem volna valami emléket erről a pillanatról és a gép után nyúltam.. A léggömb szétpukkant!!! Sólyom elindult, még búcsúzásként odakapott a lovászok felé. Mintha mondta is volna:

Hééé ezt nem mindenkinek hagyom!!!
Gyorsan elköszöntem és üvöltözve rohantam várakozó társaimhoz…. Nem igazán értették, pedig magyarul kiabáltam…
Kérsz egy palacsintát?- jött a kérdés. És én ámultam néztem elröppenő boldogság pillangóm után…
A boldogság természete

A boldogság nem az, hogy van barátod
Boldog leszel, ha megtudod, szeret.
Üvölteni tudnál itt a boldogságom!
De ha nem ért meg senki, elveszítheted..

Tudom nem könnyű csendben megállnod,
De a boldogság pillangó szárnya csak…
Lepke szárnyait szép szivárványnak látod,
Mely szétfoszlik rögtön, ha utána kapsz

A boldogság, mint egy félénk kis őzgida
Csendesen órákig szemlélheted
De ha nem tudsz parancsolni magadnak
Egyetlen mozdulattal elijesztheted

Ne akard markodban tartani a boldogságot
Ne hajszold őt, örülj csak csendesen
Itt járt, majd visszatér, ha érdekesnek látott
Odabújik melléd és megpihen kebleden /Joe