Akinek tetszel: MEGJEGYEZ

Akit érdekelsz: MEGKERES

Aki szeretne veled lenni: SZAKIT RÁD IDŐT

Aki látni akar téged: LÁTNI IS FOG

Aki vágyik rád: BIZONYIT

Aki szeret: MEGBECSÜL

A többi csak: KIFOGÁS!!!!!!!!

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte:

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved.

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
Kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.

Hull a hó.. Tél van:)
Egyébként imádom…
Csúszkálni és hógolyózni..
Ez az én világom…
Mosolygom… De jó is lenne!
Siklani a friss hóban…
Nevetni mindent elfeledve
Elszállna rögtön a gondom..
Elrepülne vele egy hógolyó..
De előbb a munka….
Rontom bontom!
Mert az autót belepte a hó…
Sapkám szemembe húzva
Egy bucka alól kimentem…
Ő sem hagyott még soha cserben…
De lapátolás közben eszembe jut
Egy másik fontos elfoglaltságom.
Nem messze egy bokorban
Néhány kék cinke gubbaszt fázón.

Kedves barátaim!Hát ezt is megértük....

Elkezdődik a hatodik együtt töltött évünk...

Legyen ez a jövő év Mindenkinek még szebb!

Minden percét szeretetben, egészségben éld meg!

Sok sikert, szerencsét, sok sok beteljesült álmot,

Mindenkinek Boldogvidám Új Esztendőt Kívánok! /Szeretettel:Joe

Írogatok egy versikét
magamban egyedül.... 

Dudorászom mit ez a perc a
fülembe hegedül....

Hagyom, muzsikáljanak
bennem a szavak....

Leírom őket.... Picinyke
hangya szorgalma csak:)

Tudom nem madárdal, mire
vidáman ébredsz….

Vagy alkonyi andalító
kedves tücsök ciripelés lesz.

A mostnak írom…. nem az
örökké valónak….

Nem kell félni tőlem
a piramisoknak:)

Egy kellemes érzésért,
hogy újra írok….

Morzsák ezek, miket koldus
lelkemnek dobok. 

Vagy csak nyári zápor a
kiszáradt földre…

Remény….

Én nem szeretnék...

Csillag lenni végtelen égen

Ragyoghatnak esténként szemembe bármilyen szomorú szépen...

És az a hajó sem szeretnék...

Mely feszülő hófehér vitorlákkal büszkén hasítja az ezüst habokat magányosan

Inkább vagyok egy köztetek a sorban

Alak egy csoportkép szélén mellettetek…

Az szeretnék... ki talán épp most megfogja kezetek...

S közben vidáman veletek nevet:)/Joe

Egy ismerősöm "tis barátja" egy sérült 12 éves kisfiú. Naponta meséli mennyire hálás minden apró szeretetért... például legutóbb hogyan segített neki ülve veteményezni a kertben... s közben milyen sokat nevetett, nevettek... Ma jött a hír... tegnap az iskolában legurult a tolókocsijával a lépcsőn... kitört az összes felső foga és megsérült az alsó állkapcsa is, ma műtötték meg a szájsebészeten.... Óhatatlan kigördült érte a könnyem... Milyen irigy is vele az élet...

Nem az én agyamban születtek e mondatok, de, nekem tetszik:

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.