Szép ez a Vass Albert vers!

Csak ülök elgondolkozva,

Hogy hova is mehetnék még vissza…

Néhány kis falu eszembe jutott.

Itt- ott kőgát is volt....

Mindig volt patak...

Volt szoknyasuhogás....

Volt édes fájó emlék....

Néha elmerengtem....

Mi történt volna...

Hogyan zajlott volna az életem.

Ha most ott lennék....

Ha ott maradok....

De igazságtalan vagyok....

A mával szemben....

Mert idővel még csúf emlékek

Is megszépülnek bennem.

Folyton belém költözik és
Nehezen megfogalmazható
Állandóan felbukkanó
Nyugtalanító kis érzés.
Hogy pont akkor, és ott legyek
Legyenek akár mint óriások
A közénk férkőző hegyek.
Olyan, mintha jó barátok
Valahol már várnak nagyon
Valami fontos történik Velük
Érzem, ahogy a kezemet keresi kezük
Ez lett az én új életem.
Nincs elfogyott bennem a kétség
Elért engem is, elkapott
Mohó kezében megfogott
S nem enged el, mint végzetem

A Barátság klub függőség /Joe

Sziasztok Kedves FOKK.HU Tagok!
Most bemutatkoznék én a Sólyom vagyok
Csak nehogy félreérts. Nem madár! Hanem Ló!
Bár néha repülök. Pszt! Ez TITOK! Ne árulj el! Jó?

Kétezer hétben születtem Lullán
Pont ezen a napon, egy szép lovas tanyán
Április 28. Ez a kedvenc napom
Gidrán fajta vagyok. S ma van a születésnapom.

Kata a legjobb, az egyetlen barátom
Nem lesz más ló barátja. Azt én garantálom.
Mert Ő az enyém, az Én egyetlenem
Ha nem lónak születem, feleségül veszem

Ő ápolt, kiscsikóként, mikor fájt a lábam
Napokat ült éjjel-nappal abban a karámban
S már az Övé vagyok, tudom hogy teljesen
Mert régóta Nála van már a ló útlevelem

Búcsúzom, mert fogy már tollamból a tinta
Megyek el ne fogyjon a szülinapi torta
Kata is vár már rám, a kezében ajándék
Legyetek kreatívak, s boldogok, mint most Én!

A Föld Napja története

Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek
a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

Végre Tavasz van!
Mély téli álmából zajongva ébred a világ
Ez a lélek emelő víg ricsaj

És az ablakodon besütő,
Arcod csiklandozó huncut napsugár
Cibál ki otthonodból,

Kezednél hajadnál fogva Téged,
Hogy fuss repülj énekelj kiabálj
És madarakként vidáman dalolva
Írjuk velük együtt az égre...

Tavasz vaaaaaaan! Érzed?
Újra ébred szemét törölve a természet.
Rügybe bimbóba fakad minden,
Mit nem pusztított el a szörnyű fagy...
Akiben és amiben maradt még hit,
Egy új feltámadás reménye...

Neve e vel... Selyem...
Egy rengetegben legelt. Ezt szerette...
Lehettek esetleg hetvenen.
Legszebb egyede e hetvennek...

Nekem lett megteremtve.
Remekbe! Egyszerre beleszerettem!
Nem fekete teste, s kecses feje feledhetetlen.
Selyemnek kereszteltem:)
Becses Neved hetente egekbe emelkedett

S e szeretett hegyek mellett s felett 

Szelekkel versenyezgetett
Kedves jele, szeme, szemembe lett beletemetve.
Nem repkedett, de repkedtem vele.
Szertelen kedve, kedvemet emelte szertelenre.
Egy cseppet sem ellenemre:)
Szeretett s szerettem.

A húsvéti nyúl története számos különböző változatban terjedt el. A legendák eltérőek, azonban a legtöbb esetben közös elemként szerepel bennük az a tény, hogy nyuszi színes tojásokat tojik és azokat húsvét reggelén a kertekben rejti el. Erre a kissé furcsa jelenségre többféle magyarázat is létezik, melyek gyökere a germán mitológiában rejlik.

Az ősi germán népek a nyulat a tavasz keleti istennőjének, Eostra-nak hírnökeként tartották számon.

Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

A nagyhét szokásai

„A harangok Rómába mennek” – tartja a mondás, és valóban: nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, és legközelebb nagyszombaton szólal meg újra.

Dsida Jenő: Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.

Írogatok egy versikét
magamban egyedül.... 

Dudorászom mit ez a perc a
fülembe hegedül....

Hagyom, muzsikáljanak
bennem a szavak....

Leírom őket.... Picinyke
hangya szorgalma csak:)

Tudom nem madárdal, mire
vidáman ébredsz….

Vagy alkonyi andalító
kedves tücsök ciripelés lesz.

A mostnak írom…. nem az
örökké valónak….

Nem kell félni tőlem
a piramisoknak:)

Egy kellemes érzésért,
hogy újra írok….

Morzsák ezek, miket koldus
lelkemnek dobok. 

Vagy csak nyári zápor a
kiszáradt földre…

Remény….

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Én nem szeretnék...

Csillag lenni végtelen égen

Ragyoghatnak esténként szemembe bármilyen szomorú szépen...

És az a hajó sem szeretnék...

Mely feszülő hófehér vitorlákkal büszkén hasítja az ezüst habokat magányosan

Inkább vagyok egy köztetek a sorban

Alak egy csoportkép szélén mellettetek…

Az szeretnék... ki talán épp most megfogja kezetek...

S közben vidáman veletek nevet:)/Joe

Teremtő Uram a Mennyekben!

Adj nekem erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj nekem gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem. Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt a teremtmények iránt, s én ígérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami nem hogy gyengülne, de az idő múlásával egyre inkább erősödik bennem.

Add, hogy szívem mindig fényárban ússzon mikor a nap sugara finoman megérinti őket.

Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér, Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.

Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.

Egy ismerősöm "tis barátja" egy sérült 12 éves kisfiú. Naponta meséli mennyire hálás minden apró szeretetért... például legutóbb hogyan segített neki ülve veteményezni a kertben... s közben milyen sokat nevetett, nevettek... Ma jött a hír... tegnap az iskolában legurult a tolókocsijával a lépcsőn... kitört az összes felső foga és megsérült az alsó állkapcsa is, ma műtötték meg a szájsebészeten.... Óhatatlan kigördült érte a könnyem... Milyen irigy is vele az élet...