Nemrég volt az érettségi találkozóm! Vártam milyen is lesz? Előre képzelegtem róla, milyen meglepett arcokat fognak vágni, amikor rájönnek: Én már nem az vagyok, akinek megismertek! Az álom elég sokáig tartotta magát! Kicsit már gyanakodtam, amikor kizárólag arról kezdtek el beszélni, mennyit nőtt a gyerek az elmúlt öt évben,.. és a tuják is a Mercedes két oldalán, az új házuk előtt…
De amikor sorra kerültem, jöttem rá, hogy semmi nem változott. Kicsit meglepődtek ugyan, -néhányan elpirultak - amikor elkezdtem őszintén beszélni az érzéseimről! Mennyire jó újra látni őket és 30 év után szeretett kedves tanárainkat jó egészségben! Boldog vagyok, szeretem a feleségem a családomat, vannak barátaim és írok! Sajnos gimis szokásom szerint, nem készültem fel az órára, ezért kicsit zavarba jöttem a meglepett arcoktól és nem tudtam hogyan is fejezzem be… sziasztok! Mintha varázsütés lett volna, úgy dugtak vissza azonnal a jól bevált skatulyájukba… Az est hátralévő része váltakozó sikerrel járt, de egyre inkább unalomba és iszogatásba fulladt! Szerencsére most is mellettem volt kis feleségem, támaszom! Kicsit csalódott voltam, de mivel sűrű volt a programunk, nem sok idő maradt a rágódásra. A buliról készült fotók, általuk írt kommentjeiben a „régi barátaim” hozták a már tőlük ismert formát! Csak semmi kedvesség és szeretet… Ők inkább győzni akartak!
És én elfelejtettem! Elfelejtettem szívtelenségüket megbocsátani! De, azóta megtettem! Megbocsátok nektek! Küldök nektek egy széles mosolyt,  ! És írok! Megint írok! És boldog vagyok, hogy írok! Bár a Nobel díj, rettentő messze van – talán a „végtelen” az igazán jó szó ide - de az írás újra örömmel tölt el. Felszabadít!
Szeretlek benneteket! És már alig várom a viszontlátást!
Újra felfedeztem, már csak egy szót: a MEGBOCSÁTÁST

Ha haragszom
Szívembe beköltöznek
A harag, a düh és a fájdalom.
Magamnak, s mindenkinek megbocsátottam!
Mert nagyon akartam
Békém legyen és NE indulatom,
Mert Én az életem szeretni akarom! / Joe

A harag rossz anya, mely indulatot szül
Testedben mérgez, míg lelkednek feszül
Béklyó, ami nem enged szeretni az életet
Bocsáss hát meg! És vágd el azt a kötelet! / Joe