Szeretem a tábortüzeket! Sok-sok kedves emlék fűződik hozzájuk! Az általános iskolában minden évben egyszer hatalmas tábortüzet raktunk! Gerendányi fahasábok támasztották egymást! A lángok messzire bevilágították a környező dombokat! Nagyon sok gyerek elfért körülötte! Be sem kell csuknom a szemem… Látom, ahogy vidáman táncolunk, szaladgálunk körülötte… Hallom a csilingelő hangokat…. „Sóder, sóder a lábam alatt galambom, aki itt a legszebb tőlem puszit kap” Persze mindig hatalmas nevetésbe és sikítozásba fulladt! És mire elfáradtunk, már összeomlottak a fahasábok és csak a parázs maradt... Előkerült a víz, de még ma is hallom, ahogy szeretett tanárom Hajdú Bandi bácsi szól: Lányok futás, most csak a fiúk maradhatnak! És mi körbeáltuk a tűz maradványait...
Évekkel később már a pincénk előtt ülünk a tűz mellett! A jó daróci bor ízével a szánkban… Látom, ahogy Garzó Gabi barátunk szedegeti elő a bőr válltáskájából egyenként a frissen szedett keserű gombákat! Érzem a sült gomba szalonnával keveredő ellenállhatatlan illatát…
Hallom vidám énekünket: „Bor, bor, bor, de jó a daróci bor. Ha az asszony szí belőle félre áll a kontya tőle! Bor, bor, bor, de jó a daróci bor” És még hosszú a sor..
De minden tűz egy-egy kis csoda…
Sokat járunk a Bükkbe… Kirándulásaink során többször ránk esteledett. A parkoló melletti tűzrakó helyeken mindig lobogott valahol a tűz.. Ilyenkor irigyen nézem a lángok körül üldögélő és vidáman beszélgető, vagy énekelgető társaságokat!
De jó lenne leülni közéjük… Együtt nézni a csillagos ég felé törő lángocskákat és énekelgetni velük egy–egy régi kedves dalt! Nagyon nehéz megállni, hogy ne induljak el feléjük.. már szinte magától is mozdulna a lábam! De vár a hangra: Gyere ülj ide közénk!
A parkoló felé közeledünk! Most is ég egy tűz! Hallom a szikrák pattogását, néha felharsan egy kacagás... Látom, ahogy egyikük épp fahasábot rak a tűzre! A láng egy pillanatra ellankad, mintha csak erőt akarna gyűjteni… Aztán hirtelen még magasabbra csapva megvilágítja a mosolygó arcokat! A szemem szinte belefájdul az erőfeszítésbe! Hátha meglátok egy ismerős arcot… És hozzálépve, boldogan ráköszönjek: Szia! Jó újra látni!
És választ szinte nem is várva, azonnal vágyakozón kérdezném: Ideülhetünk közétek egy kicsit?
Most összébb húzódnak! Mi helyet foglalunk! Én persze büszkén kihúzom magam, mint aki éppen egy döntő csatát nyert meg! És a következő fahasábot már én rakhatom….

Ha menekülnél a zajos világból
Ha eleged lett a szomorkodásból
Ha egy be nem hegedt fájdalom sebe űz
Téged is vár: Már csak egy szó: A TÁBORTŰZ

Egy ilyen TÁBORTŰZNEK álmodom én a Barátság Klubot! Ha már úgyis megtaláltál minket!
Hát gyere és ülj közénk!!! /Joe