Egy kirándulás és a vége már csak egy szó..
Kinéztünk a neten egy ménest… Szép időt ígérnek holnapra. Nézzük meg!
A napunk csődtömegnek indult... Nehezen szedtük össze magunkat... (netezés hajnali 2-ig ). Aztán amikor kiértünk... azt hittük minden rendben lesz. Gyönyörű hely, egy halastó a hegyek között.. Megkérdeztük kifelé menet: hol lehet itt lovagolni?
Az volt az egyik válasz:
Ezen az úton tovább. De oda autóval nem tudunk felmenni..
Elindultunk a megadott irányba. Az út mellett balra volt egy iszonyú kátyús út, de eszembe jutott arra gondolni, hogy arra kéne menni. Tovább mentünk. Az út végén sorompó. Leparkoltunk a kocsival és vidáman neki estünk az útnak az erdész által megadott irányban... 10 perc és ott vannak... Amikor már egy félórája mentünk felfelé a szerpentinen kezdtünk gyanakodni... Mivel nem volt más segítség előszedtük a régi térképet... Rögtön láttuk jelentősen túlmentünk.. Gyerünk vissza... Eszembe jutott a kátyús út ... Próbáljuk másfelől... Nekiindultunk toronyiránt egy jelzett ösvényszerűségen .. aminek egyszer csak vége volt...
Az irány jó volt, ezért szigorúan lefelé tartva próbáltunk a tó felé haladni.. Találtunk egy patakmedret, aztán egy patakot, ami levitt a tóig.. Innen már látni lehetett a hatalmas rétet...
Körülbelül 15-20 km-t gyalogolva körbesétáltuk a lovakat keresve a rétet…
Ott lesznek a lovak! Iszonyúan sütött a nap de a lelkesedésünk vitt felfelé...
Lent állt egy Audi és egy Mercédesz... Volt egy olyan érzésem, nem a mi pénztárcánk lovarda ez fönt... De legalább a lányom.. Szembe jött két munkásruhás férfi..
Szeretnénk lovakat fotózni és lovagolni -mondtam.
Jó felé mennek! Épp fent van a tulaj...
Tulaj? Állami ménesnél tulaj? Ez nem az lesz, ahova mi szeretnénk menni...- gondoltam.
Egyszer csak egy "magánterület belépni tilos" tábla állta utunkat..
No problem -hisz azt mondták: Mehetünk..
Le csak nem lőnek…. A kutyákkal nem számoltunk. Mert mire felértünk a kint legelő lovakhoz…
Egy puli és egy nagy kuvasz rohant felénk ugatva...
Ni csak melyikőtök a tulaj?
Rájuk kiáltottam! Majd folyamatosan a kutyák szemébe nézve gyorsan magam mögé tereltem a lányomat. A puli elzúgott mellettem… Nála nem jött be a szemkontakt! A kuvaszt szemmel tartva lenyúltam érte…
Elkezdtem a kuvaszhoz nyugodtan és kedvesen beszélni... Azt hittem évek teltek el…
Mire az ugatás átcsapott barátkozásba... A két kutya felváltva pitizett. Közben sikerült pár fotó a lovakról is .. Kiabáltunk, de hiába ... Odabent megkötött bernáthegyi ugatott… Messziről nem láttam a rumos flaskát a nyakában… Nem mentem közelebb megnézni… Eszembe jutott egy régi emlék… Tíz évesen egy ilyen kuvasz tett egy bátor vagány kissrácot, zárkózott bátortalanná… Jegesnek hívták.. A medvefajta után szabadon… Az akkori 17 öltésből néhánynak a nyoma még most is látható, ha a kezemre nézek… A kuvasz beenged, de ki nem… Akkor kijöttem tőle… Most nem vagyok egyedül… Menjünk!
Nem féltél?- kérdezte a nejem.
Nem jutott eszembe -jött a gyors válasz.
A kocsihoz visszaérve hirtelen remegni kezdett a lábam.. Eszembe jutott egy régi tréningem, hogy rázós helyzetben csak utólag ijedek meg…
A tanulság az, más nem is lehet.
Ma sikerült legyőznöm őt
Egy régi Már csak egy szót:
A Jeges FÉLELMEMET

Ha érezted már..
Ha megmarkolt..
Ha valahol vár
Ha föléd hajolt
Tudom, nem felejted el Te sem..
A benned lakozó jeges félelmedet
Csak ha már legyőzted őt
Bátran vakmerőn
Mint Dávid Góliátot.
Adok neked hozzá egy tanácsot.
Ne érj rá félni…
Mond majd máskor
És öleld meg, mint egy barátot
Azután nevesd csak ki
Vágd le a karmát,
Végül szeretettel törd porrá hatalmát
Add át a múltnak!
Mindegy hogy teszed...
Ha győzni tudsz a varázslatán
Hidd el barátom, hogy az életed
Ott kezdődik el csak igazán!!! /Joe