Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

 ŐSZI GONDOLATOK

Süni, süni, sünike

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat

Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

 Márai Sándor :A tapintatról és a gyöngédségről

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?

 LASSITANOD KELLENE ...

 Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?

Pósa lajos

Máthé Sándor: Őszi gondolatok

Szinte észrevétlenül, az idén is megérkezett az ősz. Lassan színessé válik az erdő, hullnak már a falevelek. Aztán hűvös, egyre hűvösebb reggelekre virradunk és egyre korábban köszönt ránk az est sötétje.

Ilyenkor sokakra rátelepszik az elmúlás gondolata.

Mit mond erről a Biblia?

Isten az Ő végtelen szeretetével felkészíti a benne hívőket életük őszére is, és néhány igazságot tudtunkra ad

Szűz Mária Szent Neve

Ezen a  napon, Szűz Mária neve napján, 1683. szeptember 12-én szabadult fel Bécs városa a török támadás alól, s ennek tiszteletére rendelte el Boldog XI. Ince pápa ezt az ünnepet, bár már korábban is megvolt a nyoma itt-ott. A Szűzanya számunkra valóban a felszabadítást, a megmenekülést jelenti, hiszen őáltala áradhatott az isteni kegyelem Jézusban ránk. Ezért is kell, hogy különös szeretettel és hálával forduljunk feléje.

A szeretet virágai

Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.
Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.
Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek…
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Reményik Sándor: Kövek zsoltára

Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...

Hogyan tanítja meg a sas-mama a fiait repülni






Tudod, hogyan tanítja meg a sas-mama a fiait repülni? Először is a hegycsúcson készít egy hatalmas fészket. Alul vastag majd egyre vékonyabb ágakat hord össze. Hatalmas fészket képzelj el, ne egy cinkének valót! Kibéleli saját tollával és oda rakja tojásait, 4-5 darabot. Miután kikelnek, nagyon gyorsan fejlődnek, hisz igen jó étvágyuk van, alig győzik a szülők etetni őket. Lassan elérkezik a szárnyra kelés ideje. De kis fiókák olyan nagyon jól érzik magukat a puha meleg fészekben, hogy eszük ágában sincs repülni.

 Lassan vége már a nyárnak...




Lassan vége már a nyárnak,
A zöld búzamezők is szőkére váltak,
Hűvösebb a hajnal és lustább már a nap,
Hisz később kell, mégis korán ágyba szalad.
Napközben is csak lopja a napot,
Egyre többet valahol máshol csavarog,
Felhőket és szelet küld maga helyett,
És mögöttük megbújva, cinkosan nevet.


Lassan vége már a nyárnak,
Majd az erdők lombjai is őz-barnára válnak,
Már nem kell óvniuk a napfényétől a fákat,
Ezért avarrá hullanak a fa tövébe lágyan.