Mottó: Válasz Petőfinek…

Mit nekem a kies síkvidéknek
Délibábbal vadregényes tája.
„Tán csodállak, ámde nem szeretlek…”
Képzetem szikes rétjeid, nem járja!/Joe

Színesebb táj az én szülőföldem….

Színesebb táj az én szülőföldem….
A nap is ámul, amikor fölötte repül!
Gyönyörű fehérben és a nyári zöldben,
Mesés őszi bíborban… Csodás a tavaszi hegyek közül!

Huncutul csillognak álmos szemébe….
A szellő fújta tó, s a csobogó hűs patak!
Gyere fürödni és rögtön felébredsz…
Ők mondták vajon? Vagy a víz tükrén táncoló halak?

Csupa mozgás változatos forma…
Bármerre nézel, a szemed nem pihen.
Mintha az egész világ, csak titokból volna….
És fentről? És mögötte?” Nógatnak Téged szüntelen.

Egyszer délidőben már a nap is megfáradva…
Leült mellém, megnéztük ki mit hozott.
Ebéden, jó boron, szép tájon megosztozva…
Csodáltuk mit az ember, s a természet együtt alkotott…

Hátunk mögött állt a Bükk fenséges bérce….
Mely, mint jó király ural és védelmet ad.
Szemben szőlők és szántók, nyúlnak a messzeségbe….
Balra, jobbra tőlünk egy-egy völgy, egy falu egy patak.

Nincs ennél szebb hely az egész világon!
Szakadt fel belőlem lelkesen az indulat!
Édes emlékek törtek elő a számon….
Nézd ott szánkóztunk és ez az öreg bükk bujtatta első csókomat!

Itt fürödtem a patakban… Olyan e pici gát….
Mint amit kövekből és szénából emeltünk.
Tán el sem hiszed mennyi volt itt a hal és a rák
Csak szöcske kell, vagy kosár… óh bár tudnád mennyit nevettünk!!

Tudom! Emlékszem! - mondta mosolyogva…
És lassan asztalt bontott a napsugár.
Emlékszem rátok és Bandi bácsira…
Nagyszerű tanár volt. Jössz velem? A Bükk fennsík vár…

Összekacsintottunk… S tovarepültünk, mint egy álom
Régi túrák benőtt ösvényeit követve.
Hol a 8 a-val…. Hol pedig Sólyom szárnyon….
Vágtatva, vagy hófehér sziklákon szökellve…

A Bükk hófehér szikláin ott élek!
„Ott vagyok honn! Ott az én világom!”
Sólyomként ragad fel magával a lélek.
Ahol kacagó szívvel a végtelent csodálom! /Joe