Barátság klub rap

Ez itt a Barátság klub
Egy piszok jó hely
Mindennap idejár
Egy csomó jó fej
Szeretünk pörögni
Ritkán van uncsi
Mindig jól esik
Egy barátról tudni
Jöhet fel minden
Ami téged érdekel
Rólad vagy másról
A téma az utcán hever
Ha szétvet az öröm
Vagy Rád ül a bánat
Ne felejtsd el soha
Hogy Téged itt várnak
S ha nem történik éppen
Semmi sem Veled,
Oszd meg velünk
Az izlésedet!
Videó vagy kép,
Vagy egy jó szöveg...
Itt fiatal mindenki,
Vagy az lesz, ha öreg
Mivel itt mindig
Jól érzed magad,
Az idő is elszédül
És visszafelé szalad
Mert egy jó baráttal
Repülnek a percek.

Akinek tetszel: MEGJEGYEZ

Akit érdekelsz: MEGKERES

Aki szeretne veled lenni: SZAKIT RÁD IDŐT

Aki látni akar téged: LÁTNI IS FOG

Aki vágyik rád: BIZONYIT

Aki szeret: MEGBECSÜL

A többi csak: KIFOGÁS!!!!!!!!

14. rész

Minden jó, ha jó a vége! Mondják a bölcsek! Ez egy izgalmas nap volt az bizonyos! Még írás közben is emelkedni kezdett a pulzusom és erősen vigyáznom kellett nehogy bajom essen:)) Akkor nem gondoltam bele! Nem volt rá idő! Mi lett volna ha! Ha egy komoly vihar faágakat kezd rád dobálni… És bár száguldanál, de viharban nem szabad futni se fa alá állni! Egy erdőben… Ha nem találnak ki! Egészen fel kellett volna mennem majdnem a karámig, mert ott vétették el az utat!

13.rész

Hagyta magát megölelni Sólyom! Ettől ez a kirándulás a legkedvesebbek közé került! Mérföldkő lett, amelyen mindig jó lesz megpihenni, ha egy fárasztó nap után elfogy a lendület.. Csak keresem a szavakat melyekkel le lehetne írni a boldogságot.

Az érzést mely mindent elhomályosít. A szívem gyorsabban kezd verni és pumpál az ereimbe egy-egy csepp szérumot. Hirtelen könnyűvé válik tőle a test és oly könnyűnek minden akadály. A szeretet hullám mindent elsöpör!

12. rész

Nagyon boldog voltam, amikor odaért hozzám Sólyom, láttam az arcán a szemében, hogy megismert és emlékszik az együtt töltött órákra. Sajnos a többiek is osztozni kívántak az örömünkben… És nem igazán voltak tekintettel arra, hogy mi kettesben szerettük volna eltölteni ezeket a perceket..

Néhány simogatásnál alig jutottunk tovább, már lökdösték is el...Az almák gyorsan fogytak a támadásban.. Sólyom sajnos még mindig nem tanult meg rendesen enni….

11. rész

Hosszú volt a tél. Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a jégpáncél miatt várni kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a régi szép emlékeket! Hogy is kezdődött! Felidéztem ezerszer az első pillantást, a szülinapi táncot, az első barátságos simogatásokat, a csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket. Sok kirándulás nem lett megírva… Talán majd egyszer… Most csak az a fontos, hogy végre ott legyek és emlékezzen a barátságunkra!

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
Kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.

Hull a hó.. Tél van:)
Egyébként imádom…
Csúszkálni és hógolyózni..
Ez az én világom…
Mosolygom… De jó is lenne!
Siklani a friss hóban…
Nevetni mindent elfeledve
Elszállna rögtön a gondom..
Elrepülne vele egy hógolyó..
De előbb a munka….
Rontom bontom!
Mert az autót belepte a hó…
Sapkám szemembe húzva
Egy bucka alól kimentem…
Ő sem hagyott még soha cserben…
De lapátolás közben eszembe jut
Egy másik fontos elfoglaltságom.
Nem messze egy bokorban
Néhány kék cinke gubbaszt fázón.

Kedves barátaim!Hát ezt is megértük....

Elkezdődik a hatodik együtt töltött évünk...

Legyen ez a jövő év Mindenkinek még szebb!

Minden percét szeretetben, egészségben éld meg!

Sok sikert, szerencsét, sok sok beteljesült álmot,

Mindenkinek Boldogvidám Új Esztendőt Kívánok! /Szeretettel:Joe

Írogatok egy versikét
magamban egyedül.... 

Dudorászom mit ez a perc a
fülembe hegedül....

Hagyom, muzsikáljanak
bennem a szavak....

Leírom őket.... Picinyke
hangya szorgalma csak:)

Tudom nem madárdal, mire
vidáman ébredsz….

Vagy alkonyi andalító
kedves tücsök ciripelés lesz.

A mostnak írom…. nem az
örökké valónak….

Nem kell félni tőlem
a piramisoknak:)

Egy kellemes érzésért,
hogy újra írok….

Morzsák ezek, miket koldus
lelkemnek dobok. 

Vagy csak nyári zápor a
kiszáradt földre…

Remény….

Én nem szeretnék...

Csillag lenni végtelen égen

Ragyoghatnak esténként szemembe bármilyen szomorú szépen...

És az a hajó sem szeretnék...

Mely feszülő hófehér vitorlákkal büszkén hasítja az ezüst habokat magányosan

Inkább vagyok egy köztetek a sorban

Alak egy csoportkép szélén mellettetek…

Az szeretnék... ki talán épp most megfogja kezetek...

S közben vidáman veletek nevet:)/Joe

Egy ismerősöm "tis barátja" egy sérült 12 éves kisfiú. Naponta meséli mennyire hálás minden apró szeretetért... például legutóbb hogyan segített neki ülve veteményezni a kertben... s közben milyen sokat nevetett, nevettek... Ma jött a hír... tegnap az iskolában legurult a tolókocsijával a lépcsőn... kitört az összes felső foga és megsérült az alsó állkapcsa is, ma műtötték meg a szájsebészeten.... Óhatatlan kigördült érte a könnyem... Milyen irigy is vele az élet...

Mottó: Válasz Petőfinek…

Mit nekem a kies síkvidéknek
Délibábbal vadregényes tája.
„Tán csodállak, ámde nem szeretlek…”
Képzetem szikes rétjeid, nem járja!/Joe

Színesebb táj az én szülőföldem….

Színesebb táj az én szülőföldem….
A nap is ámul, amikor fölötte repül!
Gyönyörű fehérben és a nyári zöldben,
Mesés őszi bíborban… Csodás a tavaszi hegyek közül!

Huncutul csillognak álmos szemébe….
A szellő fújta tó, s a csobogó hűs patak!
Gyere fürödni és rögtön felébredsz…
Ők mondták vajon?

Én és a barátom

Az embert kerestem szüntelen,

Kiben az Isten fénye ragyog.

Kinek szemébe belenézve látom,

Igazak mind a kedves mondatok.

Nyitott szívvel szeretek élni,

Hinni csodában, szépben és a jóban.

Tudtam megérem, bízni lehet még

A felém kinyújtott kézben és a szóban.

A békét keresem egyre szüntelen

Belefáradva már minden harcba,

Dalolni vágyom azt mi bennem ég

És mosolyt csalni minden fáradt arcra.

Erőt ad, s ha őket mosolyogni látom

Áldott fényük kísérőm, utamon lámpásom,

Barátságuk őrzöm, amíg élek, vigyázom,

Akiknél nagyobb kincs tán nincs is a világon./Joe

Már csak egy szó 3.

A barátságról és az őszinteségről.

S az a szó már megint a végére maradt! Hát ezt is megértem! Már vannak barátaim! Hogy ezt a lovaknak (Sólyomnak) köszönhetem, vagy azoknak a fantasztikus embereknek a Lovas clubban? Most még nem tudom! Leginkább arra hajlok, hogy is. Bár Ők a lovak nélkül is bevettek volna maguk közé…. A kérdés csak az, én képes lettem volna-e így, ilyen őszintén elfogadni a barátságukat, a lovak szeretete nélkül!

11. rész.

Hosszú volt a tél.

Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a jégpáncél miatt várni kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a régi szép emlékeket! Hogy is kezdődött! Felidéztem ezerszer az első pillantást, a szülinapi táncot, az első barátságos simogatásokat, a csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket. Sok kirándulás nem lett megírva… Talán majd egyszer…
Most csak az a fontos, hogy végre ott legyek és emlékezzen a barátságunkra! Hogy legyen folytatás… De most még nem tehettem semmit… Csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz… Már a Sándor, a József, és a Benedek is elmentek rég, valaki biztosan megbánhatta őket, vagy csak lyukas lett a zsák… Mert a tél még maradt..

Eljött közénk az ősz,

Nyári álcájában.
Mi szüretelünk,

Nevetve fürdőruhában.
Még el sem ült fülünkben

A strandok zaja,
Már szőlőt szedtünk

Vödrökbe, puttonyokba.

Elment már a dinnye

És az őszibarack szomja.

Érett körte, szilva,

A fákat már kisebb súly nyomja,
Feketéllik a kökény.

Egyre sűrűbben koppan a dió…

Lekvártól maszatos arcunk ragyogja,

Istenem, de jó.. 
Úgy ült mellénk le az ősz,

Olyan csalfa vidám mosollyal,
Mintha becsengetés is csak úgy lenne...

Boldog Születésnapot :)

Annak, ki Nekünk annyi mindent adott :)

Boldog Születésnapot :)

Legyen mosolyra Magdi még egy jó okod:)

Boldog Születésnapot :)

Neked szívem teljes melegével kíván :)

Mert barátok nélkül az élet oly sivár:)

Boldog Születésnapot :)

Ezt éneklik, suttogják füledbe ma csak::)

Boldog Születésnapot :)

Hagy ünnepeljenek csendben a szavak :)

Fogadd el ajándékomat :)

Mást nem adhatok  Neked :)

Kívánok Magdi hosszú boldog életet :)

És hozzá persze jó egészséget :)

Éld az életed egy véget nem érő szép mesének :)

Sohse légy híján a szerencsének :)

Teljesüljön minden úgy, ahogy csak akarod :)

Teljenek szeretetben a mindennapok :)

Hogy amid van, mindig legyen kivel megosztanod :)

S együtt legyetek majd nagyon boldogok :)

És együtt kívánjunk neked még sokáig :)

Nagyon Boldog Születésnapot :)) /Joe

Szeretem a tábortüzeket! Sok-sok kedves emlék fűződik hozzájuk! Az általános iskolában minden évben egyszer hatalmas tábortüzet raktunk! Gerendányi fahasábok támasztották egymást! A lángok messzire bevilágították a környező dombokat! Nagyon sok gyerek elfért körülötte! Be sem kell csuknom a szemem… Látom, ahogy vidáman táncolunk, szaladgálunk körülötte… Hallom a csilingelő hangokat…. „Sóder, sóder a lábam alatt galambom, aki itt a legszebb tőlem puszit kap” Persze mindig hatalmas nevetésbe és sikítozásba fulladt! És mire elfáradtunk, már összeomlottak a fahasábok és csak a parázs maradt... Előkerült a víz, de még ma is hallom, ahogy szeretett tanárom Hajdú Bandi bácsi szól: Lányok futás, most csak a fiúk maradhatnak!

Már csak egy.

Egy nyavalyás rakoncátlan kis szavacska. Úgyis rájövök, csak kell most egy jó forró kávé, meg gyors hideg vizes tusolás. Kell egy kis koncentráció. Egy utolsó erőfeszítés. Már csak egy lépés. Most már nem adhatom fel! Aztán jöhet a pihenés. De most oda kell figyelnem. Semmi lazítás. Na, ne már, megint ez a fejfájás! Egy ilyen koponyában. Csak semmi pánik. Mindjárt elmúlik. Ez őrület! Pedig egy ekkora találmány nem mindennap jut az ember eszébe.

10. rész

Aznap még sokáig együtt voltunk Sólyommal!

Nagyon kedves és vidám volt egész nap! Mi pedig hálás simogatásokkal köszöntük meg a barátságát! A szép szőke kisfiú szemében ragyogó szeretet csillogása és a szája szegletében búkáló mosoly azt sejtette, találkozunk még! A vadlovak szeretete egész életében elkíséri. Boldog melegség önt el a gondolatra, hogy egy kicsit nekünk is köszönheti ezt az érzést!
Az élet igazságtalansága, hogy a boldog órák mindig gyorsabban telnek a szomorúaknál!

Legyen mindig egy nagyon jó barátod

Legyen, akinek mindig fontos a barátságod

Legyen mindig, akinek elmondhatod

Legyen, aki mindig elfújja bánatod

Legyen mindig, aki hazavár

Legyen, aki mindig Rád talál

Legyen mindig, aki megölel

Legyen, aki mindig felemel

Legyen mindig, aki Rád nevet

Legyen, aki mindig szívből szeret

Legyen mindig, akinek Te vagy az első

Legyen, akinek mindig örülsz, ha eljő!

Legyen mindig, aki ha kell Rád mosolyog

S akinek vidáman a fülébe súghatod,

Ma nagyon-nagyon boldog vagyok!

Ha most meghalnék

Úgy érezném már nem éltem hiába.

Hagytam egy-két nyomot az út porába.

Meddig maradnak meg… Nem tudom.

De éltem és szerettem.

Nekem a ma a holnapom./Joe

Szomorú vííííz? Szomorú csak ennek a gyagyácska programnak az írója lehet.... Aki még sosem látta a természetet. A víz maga az élet! Ami nélkül itt a Földön semmi sem létezhet.. Táplál és itat... És legyen bár olyan kicsi, csak mint egy magányos patak. Erőtől duzzadva tör utat magának a büszke sziklák között. Mindig a saját útján halad! Csak látszólag magányos... Gyönyörű lepkék suhannak el felette, melyekre lesnek kis fürge ezüstös hátú halak.... Partjára minden nap inni járnak kecses őzek, hosszú fülű nyulak és egyéb vadak. És ez lenne a szomorú víz...

Szeretem, ha csupa mosoly minden szavad:))

Hát dalolj, mint a madár!!! Énekelj csak!!!

A mosolygós szavak mosolygóssá tesznek!

Felmelegítik didergő szívünket,

Bennük van a tavasz! 

Legyintünk majd csak a hidegre, télre…

Mintha a sok kedves szó is egy-egy búbos kemencében sülne.

Duruzsoljatok bennünk! Illatozzatok csak!  

Óh Ti gyönyörű pirosra sült , friss meleg éltető szavak... 

Bennetek van minden örömünk, vágyunk!

A mieink vagytok, titeket lelkünk pékségében formálunk.

Vártam vágytam a nyarat veletek.

Nyárt daloltam tücsök hegedűn.

Angyalok jártak itt és a szeretet.

Óh, micsoda vidám napok is voltak....

Aztán tavasz, majd forró nyár lett...

Szárnyaitok veletek messze szállnak...

Repüljetek csak szépen ügyesen.

És ha néha- néha hozzám mégis benéznétek...

Mosolybalatonban fürdik majd vén szemem.../Joe

Szeretnék méltó lenni a barátom szóra!

Mert ki kell érdemelni, azzal nehéz vitatkozni. Én 47 éves koromra jutottam el ide. Lett barátom. Először is egy gyönyörű Sólyom nevű csikó. Ő érintette meg először igazán a lelkemet! Mint aki álomból ébredt, álmom lett a valóságom, s barátsága az érintés. És hogy nem tévedett, azóta sikerült is bebizonyítanom. Több barátságot is sikerült kötnöm és az egyik közülük, bizonyosan egy életre szól. Kaptam sebeket is.

Nem az én agyamban születtek e mondatok, de, nekem tetszik:

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.

4. rész

A barátságra vigyázni kell! Avagy, hogy ronthatunk el egy pillanat alatt mindent.

Elmeséltem a medve kalandomat a csikósnak. Mit mondjak, jókorát nevetett! „Egyszer egy filmforgatásra hoztak egy vén cirkuszi medvét, de az megszökött. Ez volt az egyetlen medve ebben az erdőben”- mondta még mindig nevetve.

Még hogy medve itt! A lovakért érzett aggodalom, meg persze a szeretet, rá pár napra újra felvitt a hegyekbe. Természetesen az első útvonalon. A többit meg meghagyom annak, aki még nem ismeri!

3. rész

A medvekaland.

Bár a málna íze még tisztán érezhető, volt a számban, mégis már a következő találkozás tervezésébe kezdtem. A térkép ezt az útvonalat a legrövidebbnek jelezte. Hurrá! Próbáljuk ki! Több időnk lesz odafent. „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”Nem tudom kié e mondás, de ma nagyon érezni kezdtem az igazságát. Persze az is lehet, hogy ez csak a ritka kivétel volt. A választott harmadik útvonal iszonyú volt. Kezdődött egy jó kis szerpentines kaptatóval, málna sehol, csak az a jó nyári hőség.