Hát sziasztok!
3 éves vagyok!
A nevem Sólyom!
Hölgyeim a kezeiket csókolom!
Főleg ha alma illatúak
Ami attól lehet csak, hogy hoztak!
Természetesen almát Nekem!
Mert azt én nagyon szeretem!
Joe jó volt Téged látni...
Annyi napot kellett Rád várni
Annyiszor nyílt az ajtó zárja
De Sólyom a barátját hiába várta
Nem tudom mi tartott Téged vissza
Engem egy zöld rács és a kapu vasa
Szeretném hinni, hogy ezután
Le tudsz küzdeni minden akadályt
Remélem nem kell sokáig várnom,
Hogy meglássam ismét az én barátom
Mától számolom újra a napokat Joe
Gyertek mielőbb, mert nagyon várlak!

Tudom, hogy hosszú útra indulsz Szelli
Szeretnék hát Tőled én is elköszönni
Mielőtt elindulsz, s felszállsz arra a vonatra.
Ami elvisz egészen a Égi rét végállomásra

Több mint fél éve már hogy megszülted Glóriát
S a Lovas club apraja nagyja várta a csodát
Féltett, hogy bajod ne essen és Veled örült
Amikor megtudta, jól vagytok a szülés sikerült

Nagyon sokat mesélt levélben Kata Rólad
S mutatta országnak világnak a fotókat
Tudom hogy mindig Hozzád menekült
Ha valami bántotta… Rád nyereg nélkül ült

Láttam a szép fotókat Rólad és Rólatok
Vágta közben és ahogy Glóriát ápolod
Nagyon jó lesz majd őket nézegetni
Hidd el sohasem fogunk elfeledni Szelli

Sokat jelentettél Nekünk ugye belátod
Egy szelíd lovat, egy anyát és egy barátot
Most átadnám neked a tollat kedves Szelli
Ha akarnál még valamit Katának üzenni…..

Egy csak egy legény.....
Na jó de miért pont én?

Sólyom rám vár!
Fent van a nagymezői a réten a betyár
Nem vészes, csak kábé kétszáz méter..
Csak ha a térképre nézel...
Láthatod mi ebben lényeges
A 200m stimt, de függőleges!
Nem érdekel!
Az ebédre még simán visszaérkezel...
De indulj már!
Már így is végig futnod kell!
Jó lett volna még valaki…
Vállalkozó szellem
Megkérdeztem..
De nem jön senki sem…
Elindulok!
Lássuk csak mit is tudok!

Torkomban dobolt a szívem, ahogy tán még sohasem. Ritmusára történt minden… Lépteink zaja, a madarak vidám éneke, még az autónk berregése is… Nagyon szép ez a völgy! Tudtuk nem utoljára mentünk ezen az úton. Hogy visszatérünk! Mi ketten együtt! Szerelmesen. Mint egy álom! Szeretném, ha sohasem múlna el...
Szép reményeket ébreszt az eltelt huszonöt év! Kéz a kézben..
Szép volt, vidám volt.. Volt is mit mesélni…
Gyorsan elrepült az a néhány nap a következő kirándulásig.

14. rész

Minden jó, ha jó a vége! Mondják a bölcsek! Ez egy izgalmas nap volt az bizonyos! Még írás közben is emelkedni kezdett a pulzusom és erősen vigyáznom kellett nehogy bajom essen:)) Akkor nem gondoltam bele! Nem volt rá idő! Mi lett volna ha! Ha egy komoly vihar faágakat kezd rád dobálni… És bár száguldanál, de viharban nem szabad futni se fa alá állni! Egy erdőben… Ha nem találnak ki! Egészen fel kellett volna mennem majdnem a karámig, mert ott vétették el az utat!

13.rész

Hagyta magát megölelni Sólyom! Ettől ez a kirándulás a legkedvesebbek közé került! Mérföldkő lett, amelyen mindig jó lesz megpihenni, ha egy fárasztó nap után elfogy a lendület.. Csak keresem a szavakat melyekkel le lehetne írni a boldogságot.

Az érzést mely mindent elhomályosít. A szívem gyorsabban kezd verni és pumpál az ereimbe egy-egy csepp szérumot. Hirtelen könnyűvé válik tőle a test és oly könnyűnek minden akadály. A szeretet hullám mindent elsöpör!

12. rész

Nagyon boldog voltam, amikor odaért hozzám Sólyom, láttam az arcán a szemében, hogy megismert és emlékszik az együtt töltött órákra. Sajnos a többiek is osztozni kívántak az örömünkben… És nem igazán voltak tekintettel arra, hogy mi kettesben szerettük volna eltölteni ezeket a perceket..

Néhány simogatásnál alig jutottunk tovább, már lökdösték is el...Az almák gyorsan fogytak a támadásban.. Sólyom sajnos még mindig nem tanult meg rendesen enni….

11. rész

Hosszú volt a tél. Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a jégpáncél miatt várni kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a régi szép emlékeket! Hogy is kezdődött! Felidéztem ezerszer az első pillantást, a szülinapi táncot, az első barátságos simogatásokat, a csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket. Sok kirándulás nem lett megírva… Talán majd egyszer… Most csak az a fontos, hogy végre ott legyek és emlékezzen a barátságunkra!

4. rész

A barátságra vigyázni kell! Avagy, hogy ronthatunk el egy pillanat alatt mindent.

Elmeséltem a medve kalandomat a csikósnak. Mit mondjak, jókorát nevetett! „Egyszer egy filmforgatásra hoztak egy vén cirkuszi medvét, de az megszökött. Ez volt az egyetlen medve ebben az erdőben”- mondta még mindig nevetve.

Még hogy medve itt! A lovakért érzett aggodalom, meg persze a szeretet, rá pár napra újra felvitt a hegyekbe. Természetesen az első útvonalon. A többit meg meghagyom annak, aki még nem ismeri!

3. rész

A medvekaland.

Bár a málna íze még tisztán érezhető, volt a számban, mégis már a következő találkozás tervezésébe kezdtem. A térkép ezt az útvonalat a legrövidebbnek jelezte. Hurrá! Próbáljuk ki! Több időnk lesz odafent. „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”Nem tudom kié e mondás, de ma nagyon érezni kezdtem az igazságát. Persze az is lehet, hogy ez csak a ritka kivétel volt. A választott harmadik útvonal iszonyú volt. Kezdődött egy jó kis szerpentines kaptatóval, málna sehol, csak az a jó nyári hőség.