13.rész

Hagyta magát megölelni Sólyom! Ettől ez a kirándulás a legkedvesebbek közé került! Mérföldkő lett, amelyen mindig jó lesz megpihenni, ha egy fárasztó nap után elfogy a lendület.. Csak keresem a szavakat melyekkel le lehetne írni a boldogságot.

Az érzést mely mindent elhomályosít. A szívem gyorsabban kezd verni és pumpál az ereimbe egy-egy csepp szérumot. Hirtelen könnyűvé válik tőle a test és oly könnyűnek minden akadály. A szeretet hullám mindent elsöpör!
Olyan egyszerűen történt, olyan kedves természetesen. Mint amikor a Télapó Mikuláskor adja kezedbe az ajándékcsomagot. Sólyom is így viselkedett. Annyira nyugodt volt. Sehol egy hirtelen mozdulat. Csak csupa barátság mosoly és szeretet. Pedig nem is volt Karácsony sem semmilyen más ünnepem.
Magától adódik a kérdés. Mi nem tudnánk ugyanígy? Szeretetet és kedvességet adni, örömöt szerezni csak úgy. Mert szereted! Csak egyetlen boldog perc.. Lehet e szebb és egyáltalán kell e hozzá ajándék? Te akarsz kapni minden nap egy új babát vagy villanyvasutat?
Csodálatos nap volt! És mint mindig ilyenkor lelkendezésünk új barátokat szerez a vadlovaknak. Újra elindultunk Öten ülünk az autóban. Ha ez így megy tovább, vagy többször kell fordulnom, vagy le kell tennem sürgősen az autóbusz vezetői vizsgát.

Jó a hangulat! Hatalmas fenyők között vezet az utunk! Ők csak tehetetlenül nézik, ahogy tovább megyünk. Pedig arra várnak az öreg fenyők lehet némelyikük száz éve is talán, hogy valaki szól nekik : Jösz velünk egy jó kis túrára fel Sólyomhoz? Mi sem szóltunk... Az ösvény emelkedni kezd. A pulzus számunk is. A hátizsákok súlya egyre nő. Felettünk az erdő új zöld ruhájának örül. Nekünk is tetszik, a nap melege most csöppet sem hiányzik. A lombkorona árnyéka rossz hír az erdő virágainak. Bár még itt-ott akad egy-két elkésett próbálkozás, a méhecske csalogató násztáncos bál itt most véget ért.
Kifordulunk a sziklás köves útra. Az utolsó métereken kis patak zenélő csobogása kísér. Rajtam újra kitör a rohanhatnékom. Elsőnek érek a karámhoz. Sólyomék mintha vártak volna, hozzánk közel legelészték a kibúvó első fűszálakat. A hátizsákok tartalma lassan apadni kezdett. A hangulatunk pedig egyre magasabb hullámokat vetett. Kis csapatunk és a ménes 50 kézre és sok-sok szájra írt vidám zenedarabot adott éppen elő, Sólyom és Doki karnagy urak vezényletével. Szóló nyerítésekkel és kánon kacagásokkal. Azt hiszem a koncertünk az égieknek is tetszhetett, mert fentről egy üstdob hangja is beszállt a zenekarba. Dörgött. Gyorsan összepakoltunk. Én még elszaladtam elköszönni. A többiek párosával elindultak.. Elől a fiatalok. Mire utánuk eredtem már eltűntek az erdő sűrűjében. Az elágazásnál megtorpantam. Hosszú egyenes út mégsem látom őket.

Mintha ketten mennének a kövesen. Ááá, nem ők azok csak két biciklista. Gyorsan megnyugtattam magam. Az enyémek csak siettek a vihar elől. Na akkor ne várjanak sokat. Versenyfutás kezdődött! Vajon én vagy a vihar ér hozzájuk hamarabb. Felnéztem. A sötét felhőben már a villámok is látszódtak. A mellettem visszafelé elrohanó fák látványa csak fokozta tempómat. A hegyről leérve csak a gyerekeket láttam. Anyáék? Még nem jöttek. A hátizsákot ott hagyva egyre erősödő dörgések között, rohantam vissza az erdőbe. Időnként szétszakadni készülő tüdőmből kiáltás tört ki. Semmi válasz.. Futás tovább.
Két tapasztalt túrázó! Csak elkerültük egymást!- biztatgattam magam. Az egyik kanyarból két ismerős arc bukkant elő. Lassan beszélgetve jöttek.. Hát Ti? Kicsit elbeszéltük az elágazást, meg olyan szép ibolyák voltak a köves út mentén. Csak amikor a patakon kellett volna átkelnünk fordultunk vissza.- hangzott a válasz. Vidám mosolyukat a vihar sem bírta haraggal nézni, mert elvonult. Az erdőből kiérve újra ránk talált a jókedv és a nap felettünk velünk együtt kacagott a történteken. /Üdv Joe

Hallgasd meg vándor jó tanácsomat.
Ez legyen útjelződ, ha követed sorsodat.
Mindig tudnod a jó út hol s merre vezet.
Ne csak szeresd, ismerd is a természetet!

Ha erdőben jársz, legyen bármilyen gyönyörű a táj,
Ne a szíved, eszed vezesse léptedet, hogy hazatalálj!
S ha aztán az autódba ülve, a tempót túl sietősre fognád,
Lépj a fékre és ne haladj gyorsabban az őrangyalodnál! /Joe