Egy csak egy legény.....
Na jó de miért pont én?

Sólyom rám vár!
Fent van a nagymezői a réten a betyár
Nem vészes, csak kábé kétszáz méter..
Csak ha a térképre nézel...
Láthatod mi ebben lényeges
A 200m stimt, de függőleges!
Nem érdekel!
Az ebédre még simán visszaérkezel...
De indulj már!
Már így is végig futnod kell!
Jó lett volna még valaki…
Vállalkozó szellem
Megkérdeztem..
De nem jön senki sem…
Elindulok!
Lássuk csak mit is tudok!
Talpam alatt vidáman ropognak
Röpülnek szerteszét az apró kavicsok
Végre! Futok!
Az út sima.
Lépteim egyenletes zaja..
Megnyugtató.
Sehol még a kaptató...
Talán nem is lesz…
A ritmusra figyelek.
Előttem sok gyerek!
Nini ezek Nelciék!
A főzés hevében nem tűnt fel...
Mikor is indulhattak el...
Ő és a gyerekcsapat...
Vidám zajongó, csacsogó aranyos siserehad..
De sajnos nem állhatok meg!
Emelkedni kezd!
Húúú ez már elég meredek lett!
Karral próbálok besegíteni, elemelkedni.
Nincs még semmi vész..
Most a legfontosabb a szabályos légzés
Kitartás, erőbeosztás, nyugalom..
És legyen helyén az ész végül..
Elég! Nem bírom!
A tüdőm kiszakadni készül
És ki is szakad, ha így folytatom..
Jó, de meg nem állhatsz!
Engedtem a szívem zakatolásának..
Így esett, hogy a futásból néha kocogás,
Néha csak gyors séta lett..
Majd nekikezdhettem újra futásnak
Attól függően, hogy az erőnlétem
És a meredek hegy mennyit engedett.
Végre felértem…
Megérte minden kínszenvedés
Mert a barátom már várt reám
Megláttam!
Sólyom! Szia Sólyom!
És...
És Ő odajött hozzám!
Csakhogy itt vagy!
Pedig a ménes még csak aznap...
És a nyáreleji fű olyan finom...
A réten akkor láttam utoljára...
De ezt még nem tudhattam.
Ha akkor tudom....
Nem mentem volna vissza a kajára..
Tudatlan örömmel szememben,
Kattant a fényképezőgép kezemben.
Boldogan öleltem át szép kecses nyakát
Az én Sólymom most sem hagyta cserben a barátját! /Joe