4. rész

A barátságra vigyázni kell! Avagy, hogy ronthatunk el egy pillanat alatt mindent.

Elmeséltem a medve kalandomat a csikósnak. Mit mondjak, jókorát nevetett! „Egyszer egy filmforgatásra hoztak egy vén cirkuszi medvét, de az megszökött. Ez volt az egyetlen medve ebben az erdőben”- mondta még mindig nevetve.

Még hogy medve itt! A lovakért érzett aggodalom, meg persze a szeretet, rá pár napra újra felvitt a hegyekbe. Természetesen az első útvonalon. A többit meg meghagyom annak, aki még nem ismeri!

3. rész

A medvekaland.

Bár a málna íze még tisztán érezhető, volt a számban, mégis már a következő találkozás tervezésébe kezdtem. A térkép ezt az útvonalat a legrövidebbnek jelezte. Hurrá! Próbáljuk ki! Több időnk lesz odafent. „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”Nem tudom kié e mondás, de ma nagyon érezni kezdtem az igazságát. Persze az is lehet, hogy ez csak a ritka kivétel volt. A választott harmadik útvonal iszonyú volt. Kezdődött egy jó kis szerpentines kaptatóval, málna sehol, csak az a jó nyári hőség.

2. rész.

Egy barátság kezdete.

Szerencsére a vihar elkerült. Nem hiába kértük az égiek segítségét. Az erdőből kiérve az a kis eső is megállt. A csodálatosan tiszta levegőben megláttam életem talán legszebb kettős szivárványát.

Próbáltam visszatérni a hétköznapokhoz, de valahogy nem találtam a helyem, húzott vissza a szívem a lovakhoz.
Még szerencse hogy nyár volt, időm mint a tenger. A térképen találtam egy új útvonalat feltétlenül ki akartam próbálni.

1. rész

Mindig is szerettem a lovakat. Szerencsém volt gyerekként egy tsz lovasiskolájában tanulhattam az alapokat. Később dolgozhattam is velük. Okosak és gyönyörűek voltak! Azt hittem ismerem Őket...

Tavaly nyáron kimentünk kirándulni a Bükkbe. Aszfalton mentünk nem is vártam tőle túl sokat, az erdei túra nekem nem ez. Amikor felértünk és megláttam a ménest, az mindenért kárpótolt. Annyira felségesek voltak a vadlovak, hogy nem tudtunk velük betelni. Odajöttek egy kis simogatásért, de egy pillanatra sem adták fel büszkeségüket.