Szánj időt a munkára-
Ez a siker ára.
Szánj időt a gondolkodásra-
Ez a hatalom forrása.
Szánj időt a játékra-
Ez az örök fiatalság titka.
Szánj időt az olvasásra-
Ebből fakad a bölcsesség.
Szánj időt a barátságra-
Ez a boldogság útja.
Szánj időt a kölcsönös szeretetre-
Ez táplálja a lelket.
Szánj időt az emberekre-
Az élet túl rövid ahhoz, hogy magunk legyünk.
Szánj időt a nevetésre-
Ez a szív muzsikája.
Szánj időt az álmodozásra-
Ez a csillagokig repít./net/

Azt értjük,

az embernek a ló miért kell...
Ezernyi érvet tudna sorolni bárki...
De a lónak miért kell az ember...
A válaszhoz

muszáj egy beszélő lóra várni?
Vagy csak egyet megismerned...
Mert maga a csoda a ló...
Érzed! Elég egy pillantásra látni...
Elbűvölő szem, nyaka kezedre hajló ...
Reggeltől estig

tudnánk szüntelen csodálni,
Bárhonnan nézzünk

a ló pont hozzánk való
Sok munkával

nem nehéz jó lovassá válni
Elrepít magával... némi abrakért a ló...

Karácsony és Szilveszter csak egyszer van egy évben.
És Valentin nap is... az lehet.
Remélem mégsem gondolja senkisem,
Hogy azért mert ez elmúlt, már semmit sem tehet.
Ez az ünnep egész évben itt van velünk.
Mert a szeretet örök.
Szerelmesek voltunk vagyunk és leszünk.
Mit tegyen az aki épp ma?
Nos ne verje azonnal fejét a falba:)
Bár a szíve diktál,
És semmi szüksége nincs most az eszére:)
Ilyet azért nem tesz senki szerencsére:))
Inkább vesz egy szép csokrot a kedvesének.

Szíved a szeretet, a szereteted a család, a családod a jövőd, a jövőd a sorsod, a sorsod az ambíciód, az ambíciód a vágyakozásod, a vágyakozásod a motivációd, a motivációd a hited, a hited a békéd, a békéd a célod, a célod a mennyország / Ycuska

Az embert kerestem szüntelen,
Kiben az Isten fénye ragyog.
Kinek szemébe belenézve látom,
Igazak mind a kedves mondatok.

Nyitott szívvel szeretek élni,
Hinni csodában, szépben és a jóban.
Tudtam megérem, bízni lehet még
A felém nyújtott kézben és a szóban.

A békét keresi egyre vén szívem,
Belefáradva már minden harcba,
Dalolni vágyom azt mi bennem ég
És mosolyt csalni minden fáradt arcra.

Erőt adnak, s ha őket mosolyogni látom
Áldott fényük kísérőm,

utamon lámpásom,
Barátságuk őrzöm,

amíg élek, vigyázom,
Akiknél nagyobb kincs

tán nincs is a világon./Joe

Akik FONTOSAK nekem....
Azokkal szemben KELL hogy őszinte AKARJAK és TUDJAK lenni.
Ez persze néha fáj és néha TALÁN nem veszélytelen...
Vállalnom KELL ezt a kockázatot!!! Úgy érzem...
Mert akik szeretnek TALÁN megbocsájtják ha hibázom...
Mert szeretnek... TALÁN nem....
De ha ezt teszem, legalább NEM KELL kerülnöm a tekintetüket...
Azoknak akiknek annyira SZERETEM nézni a szemüket.
Néha teszünk butaságokat....
És az ember ha vigyáz is követ el hibákat...

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram.

Kosztolányi Dezső fordítása

 
Béke veled, béke szívem.
Válni kell, váljunk szelíden.
 
Teljesülés ez a bús út.
Nem halál. Mondj néma búcsút.
 
Bánatunkból dal, mesés lesz,
vágyunkból emlékezés lesz.
 
A fészekről messze röppen,
száll, tovább, vidám körökben.
 
A kezed még lanyha, drága,
halk legyen, mint éj virága.
 
Csöndben állj, Föld és - csodás dal -
most beszélj a hallgatással.
 
Lámpámat magasra tartva
fényt vetek nagy-nagy utadra.

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.
Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.
Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.
Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.