Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Barátság Club közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Barátság Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
- Mit csinálsz? - nyitott be a sötét szobába az édesanya.
- Mi ez a sötétség? - aztán megpillantotta a földre állított mécseseket.
- Mit csinálsz Lea?
- Csssssss - emelte ujját a szája elé a kislány.
- Nézd anyu, ezek mi vagyunk! - mutatott a táncoló lángokra.
Az asszony felnevetett:
Méghogy mi? Viaszgyertyának nézek én ki?
A kislány meg sem hallotta, folytatta mondókáját:
- Olyanok ezek a kis gyertyák, mint az emberek. Ha sokan vannak eggyütt
nem alszik el a lángjuk, még ha a szél is fúj rájuk, mert olyan erős a
tűz, amivel égnek.
9 éve | Nemes József | 0 hozzászólás
>>Hét eleje óta éjszakára ér el egészen az ihlet. Ilyenkor elnyúlik a csend az ágy végében,csak nekem kellene mocorogni,de mégis...néha csak lassan engedem meg magamnak,hogy siessek piciket az időben. Mert vannak ezek a percek,mikor a múzsa a vállamon csücsül és olyan tájakra repülünk,ahol még sosem jártam,de ismerősek. Olyan emberek arca villan fel,akiket nem tudok magamhoz kötni,de tudom,láttam már őket valahol. És ülök itt,tollal a kezemben,írok és írok,mert a perceket meg kell érinteni,finoman,mint az álom morzsáit..., mint ébredés után azt a hangulatot,mikor minden varázsos,puha és kedves.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu