Romhányi emlékére

Aki Romhányit szereti….

Rossz ember nem lehet!

Kíváncsi lennék tudna-e.... 

Saját magáról is faragni rímeket?
Balga beszéd, persze hogy tudna!
Nem lenne abban semmi bunda.
Csak az az egyetlen probléma marad,
Hogy sajnos Ő már nem a földön farag
Szeméből kihunyt a fény.
Nem maradt meg más, csak a remény,
Hogy egyszer egy lány, vagy egy legény...
Ki olvasta rég,
Nyomába lép.
Jöjjön, de nyomban,
Mert már kórósan fertőző Romhányi hiányom van!

Mottó: Válasz Petőfinek…

Mit nekem a kies síkvidéknek
Délibábbal vadregényes tája.
„Tán csodállak, ámde nem szeretlek…”
Képzetem szikes rétjeid, nem járja!/Joe

Színesebb táj az én szülőföldem….

Színesebb táj az én szülőföldem….
A nap is ámul, amikor fölötte repül!
Gyönyörű fehérben és a nyári zöldben,
Mesés őszi bíborban… Csodás a tavaszi hegyek közül!

Huncutul csillognak álmos szemébe….
A szellő fújta tó, s a csobogó hűs patak!
Gyere fürödni és rögtön felébredsz…
Ők mondták vajon?

Én és a barátom

Az embert kerestem szüntelen,

Kiben az Isten fénye ragyog.

Kinek szemébe belenézve látom,

Igazak mind a kedves mondatok.

Nyitott szívvel szeretek élni,

Hinni csodában, szépben és a jóban.

Tudtam megérem, bízni lehet még

A felém kinyújtott kézben és a szóban.

A békét keresem egyre szüntelen

Belefáradva már minden harcba,

Dalolni vágyom azt mi bennem ég

És mosolyt csalni minden fáradt arcra.

Erőt ad, s ha őket mosolyogni látom

Áldott fényük kísérőm, utamon lámpásom,

Barátságuk őrzöm, amíg élek, vigyázom,

Akiknél nagyobb kincs tán nincs is a világon./Joe

Már csak egy szó 3.

A barátságról és az őszinteségről.

S az a szó már megint a végére maradt! Hát ezt is megértem! Már vannak barátaim! Hogy ezt a lovaknak (Sólyomnak) köszönhetem, vagy azoknak a fantasztikus embereknek a Lovas clubban? Most még nem tudom! Leginkább arra hajlok, hogy is. Bár Ők a lovak nélkül is bevettek volna maguk közé…. A kérdés csak az, én képes lettem volna-e így, ilyen őszintén elfogadni a barátságukat, a lovak szeretete nélkül!

11. rész.

Hosszú volt a tél.

Az idén még ezerszer hosszabbnak tűnt… A sok hó és a jégpáncél miatt várni kellett. Hát vártam! A fotelben ülve böngésztem a régi szép emlékeket! Hogy is kezdődött! Felidéztem ezerszer az első pillantást, a szülinapi táncot, az első barátságos simogatásokat, a csalódást és kibékülést, a vidám boldog perceket. Sok kirándulás nem lett megírva… Talán majd egyszer…
Most csak az a fontos, hogy végre ott legyek és emlékezzen a barátságunkra! Hogy legyen folytatás… De most még nem tehettem semmit… Csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz… Már a Sándor, a József, és a Benedek is elmentek rég, valaki biztosan megbánhatta őket, vagy csak lyukas lett a zsák… Mert a tél még maradt..

Eljött közénk az ősz,

Nyári álcájában.
Mi szüretelünk,

Nevetve fürdőruhában.
Még el sem ült fülünkben

A strandok zaja,
Már szőlőt szedtünk

Vödrökbe, puttonyokba.

Elment már a dinnye

És az őszibarack szomja.

Érett körte, szilva,

A fákat már kisebb súly nyomja,
Feketéllik a kökény.

Egyre sűrűbben koppan a dió…

Lekvártól maszatos arcunk ragyogja,

Istenem, de jó.. 
Úgy ült mellénk le az ősz,

Olyan csalfa vidám mosollyal,
Mintha becsengetés is csak úgy lenne...

Már csak egy.

Egy nyavalyás rakoncátlan kis szavacska. Úgyis rájövök, csak kell most egy jó forró kávé, meg gyors hideg vizes tusolás. Kell egy kis koncentráció. Egy utolsó erőfeszítés. Már csak egy lépés. Most már nem adhatom fel! Aztán jöhet a pihenés. De most oda kell figyelnem. Semmi lazítás. Na, ne már, megint ez a fejfájás! Egy ilyen koponyában. Csak semmi pánik. Mindjárt elmúlik. Ez őrület! Pedig egy ekkora találmány nem mindennap jut az ember eszébe.

10. rész

Aznap még sokáig együtt voltunk Sólyommal!

Nagyon kedves és vidám volt egész nap! Mi pedig hálás simogatásokkal köszöntük meg a barátságát! A szép szőke kisfiú szemében ragyogó szeretet csillogása és a szája szegletében búkáló mosoly azt sejtette, találkozunk még! A vadlovak szeretete egész életében elkíséri. Boldog melegség önt el a gondolatra, hogy egy kicsit nekünk is köszönheti ezt az érzést!
Az élet igazságtalansága, hogy a boldog órák mindig gyorsabban telnek a szomorúaknál!

Legyen mindig egy nagyon jó barátod

Legyen, akinek mindig fontos a barátságod

Legyen mindig, akinek elmondhatod

Legyen, aki mindig elfújja bánatod

Legyen mindig, aki hazavár

Legyen, aki mindig Rád talál

Legyen mindig, aki megölel

Legyen, aki mindig felemel

Legyen mindig, aki Rád nevet

Legyen, aki mindig szívből szeret

Legyen mindig, akinek Te vagy az első

Legyen, akinek mindig örülsz, ha eljő!

Legyen mindig, aki ha kell Rád mosolyog

S akinek vidáman a fülébe súghatod,

Ma nagyon-nagyon boldog vagyok!

Ha most meghalnék

Úgy érezném már nem éltem hiába.

Hagytam egy-két nyomot az út porába.

Meddig maradnak meg… Nem tudom.

De éltem és szerettem.

Nekem a ma a holnapom./Joe

Szomorú vííííz? Szomorú csak ennek a gyagyácska programnak az írója lehet.... Aki még sosem látta a természetet. A víz maga az élet! Ami nélkül itt a Földön semmi sem létezhet.. Táplál és itat... És legyen bár olyan kicsi, csak mint egy magányos patak. Erőtől duzzadva tör utat magának a büszke sziklák között. Mindig a saját útján halad! Csak látszólag magányos... Gyönyörű lepkék suhannak el felette, melyekre lesnek kis fürge ezüstös hátú halak.... Partjára minden nap inni járnak kecses őzek, hosszú fülű nyulak és egyéb vadak. És ez lenne a szomorú víz...

Szeretem, ha csupa mosoly minden szavad:))

Hát dalolj, mint a madár!!! Énekelj csak!!!

A mosolygós szavak mosolygóssá tesznek!

Felmelegítik didergő szívünket,

Bennük van a tavasz! 

Legyintünk majd csak a hidegre, télre…

Mintha a sok kedves szó is egy-egy búbos kemencében sülne.

Duruzsoljatok bennünk! Illatozzatok csak!  

Óh Ti gyönyörű pirosra sült , friss meleg éltető szavak... 

Bennetek van minden örömünk, vágyunk!

A mieink vagytok, titeket lelkünk pékségében formálunk.

Vártam vágytam a nyarat veletek.

Nyárt daloltam tücsök hegedűn.

Angyalok jártak itt és a szeretet.

Óh, micsoda vidám napok is voltak....

Aztán tavasz, majd forró nyár lett...

Szárnyaitok veletek messze szállnak...

Repüljetek csak szépen ügyesen.

És ha néha- néha hozzám mégis benéznétek...

Mosolybalatonban fürdik majd vén szemem.../Joe

Itt vagyok, mert itt vagytok....

Szeretek közöttetek lenni....

Sőt... Egyenesen megőrjít,

Ha sokáig nem tudok rólatok.

Most várom a hétfőt...

Mert jó lenne hazamenni...

Haza....

Úgy hiányzik már....

Szinte fáj...

Egy hely,

Hol a szemem rögtön mosolyog:)

Hol annyi kedves emlék vár...

Még a szívem is vidámabban dobog...

Az egész neten csak...

Egy ilyen hely van.

A Fokk ahol érzem....

Haza értem....

Ha bejön...

Fellélegzem....

Arcomba friss levegőt kapok...

Én nem szeretnék…..

Én nem szeretnék csillag lenni

Mely fent ragyog messze Tőled

És zászlóshajó sem

Mely az élen halad magányosan

Szeretnék egy lenni a sorban

Ott a csoportkép szélén…

Aki épp most megfogja kezed

És mosolyogva Rád nevet... :):):)/Joe