Cinegék! Sziasztok!
Hurrááááá esik a hó!
Most még nem tudom..
Ez nekünk miért is jó..
De előbb-utóbb rájövök
Addig a tájban gyönyörködök..
Fehér lepel az utakon, fákon
Cinegék ugrálnak bokrokon, ágon
Felhangzik daluk kedvesen csicseregve
Beszélgetnek már a tavasz után epekedve
Kedves szomszéd mi a híre?
Gyorsan ide Nekem csivitelje..
Nem hallotta a tavasz merre jár?
Jön-e már? Jön-e már? Jön-e már?
A választ sajnos nem hallottam..
De semmi baj!

"Csendet tanultam a beszédesektől,toleranciát a türelmetlenektől,kedvességet a durváktól." /Khalil Gibran/
Egyszerű ember vagyok.Nem méregetem magam mással,a nagyok szavával.Csak teszem a dolgomat, hogy rendben álljon köröttem minden pillanat.Nem kívánok utánozni,lelkendezni,sem behódolni másnak,és nem hiszek semmiféle életemelő varázsnak.Csak megyek előre, végére a mának.Teszem, amit tudok.-S ha néha elbukok, saját káromból okulok.Egyszerű ember vagyok!-Tudásom legjavát életem kútjából merítem,és megértem a nagyok szavát,még ha nem is mérem magam mással,mint az emberi méltósággal.

Az Univerzum egyetlen igaz törvénye a változás!

Úgy hiszem minden változás előre viszi az életünket, még akkor is ha abban a pillanatban nem úgy érezzük.
Életemben sok gyökeres változás ment végbe az utóbbi egy évben.
De itt és most 2009.szeptemberében már tudom mi miért történt, és igen szebb a jövőkép mint hittem... "...egy tekintet, egy mosoly, egy ölelés, egy jó szó... Az élet apró, mégis sokat érő csodái, amelyek gyógyítják az emberek lelkét.

9. rész 

Vannak még olyan helyek, ahol érezhetjük az együvé tartozás örömét...
Bár nem készült el életem egyik legvidámabb jelenetéről az a fotó….
Azok a percek mégis meg lettek örökítve, úgy ahogy egy kedves klubtársam írta hozzászólásában. Ahogy soha semmilyen kép, videó és semmi más sem képes…
A lelkembe vésődött azoknak a perceknek minden varázsa. A gyönyörű táj. Sólyom kapzsi kíváncsisága, bohókás mozdulatai. A hegycsúcsokról visszaverődő kacagásunk.

8. rész

Életem egyik varázslatos pillanata.

Az a kis boldogság madár még sokáig repkedett felettünk. Sétáltunk a ménessel s Sólyom is jött velünk. Nehéz szívvel néztük a leszálló nap arany sugarait! A búcsú közeledésének keserédes íze újra lelkünkbe költözött. Nem is véletlen volt csupán, hogy már a hazafelé úton a következő látogatás tervezgetésébe kezdtünk! Keveredett az: „Apa de én nem érek rá akkor!” és a ”Figyelted milyen aranyos volt Sólyom!” a „De jó hogy elejti mindig az almát, úgy lehet a legjobban megsimizni!” -vel.

A felfedezések öröme éltet.. Úgy ahogy mást a gyógyszerek megint mást az alkohol, vagy épp a kábítószer. A tudat, hogy igen biztosan rájövök.. hol hibáztam, vagy mit kellene még megtennem… ahhoz az önelégedett boldog érzéshez, amihez már többször is annyira közel éreztem magam.. Ha azt írom megint közel állok egy felfedezéshez…

Biztos, hogy röhögni, de legalábbis mosolyogni kezdetek.. Ami már csak azért sem lep meg mert én is... nehezen állom meg..

Az egyik legboldogabb nap az életemben, avagy egy barátság újraéled.

Megvagy Sólyom! Tudtam, éreztem, eljött egy fontos pillanat az életemben. A nagy találkozás izgalma annyira türelmetlenné tett, szinte aludni sem tudtam.

Reggel fáradtan, de boldogan ébredtem. Annyira látszott, itt és most, nagyon fontos dolgok fognak történni, hogy senki sem akart ebből kimaradni. Végül az ajtó záródott, és a kulcs elfordult. Már csak a lakás, és a bútorok maradtak otthon. De csak azért, mert őket senki sem kérdezte meg.

Szeretnék méltó lenni a barátom szóra!

Mert ki kell érdemelni, azzal nehéz vitatkozni. Én 47 éves koromra jutottam el ide. Lett barátom. Először is egy gyönyörű Sólyom nevű csikó. Ő érintette meg először igazán a lelkemet! Mint aki álomból ébredt, álmom lett a valóságom, s barátsága az érintés. És hogy nem tévedett, azóta sikerült is bebizonyítanom. Több barátságot is sikerült kötnöm és az egyik közülük, bizonyosan egy életre szól. Kaptam sebeket is.

6.rész.

Tanulságok a lóetetésről!

Avagy hogyan fosztott ki a zöldséges!

Hát megint egy évvel öregebb lettem. A szülinapi Sólyom tánc vad ritmusa még mindig ott dobol a fülemben. A csikós vidám kurjantásaival fűszerezve. A parádénak Sólyom két társának közbelépése vetett véget. A két ló ügyesen a ló és a lovas közé vágtatott, és visszakísérték Őt a ménesbe. Még ma sem bírok szabadulni az élmény hatása alól.
Vissza kell őt szereznem!!! Az ám, de hogyan!

5.rész.

Lassan, de oszlanak a felhők. Avagy a legszebb ajándék.

Egyre csak gyűltek a képek, és egyre jobban vésődtek fejembe Sólyom arcvonásai. Sajnos ezzel együtt járt, hogy egyre jobban fájt az a kép és a barátom elvesztése! A szívem egyre inkább kezdett mélyszántás látványára hasonlítani. Szépen gyűltek a barázdák. Persze volt már egy-két kötés is rajtuk. Nagyon vártam már a találkozást, és a nyárnak még mindig nem volt vége. Egy nap szabit ilyenkor mindig meg lehet oldani.