6.rész.

Tanulságok a lóetetésről!

Avagy hogyan fosztott ki a zöldséges!

Hát megint egy évvel öregebb lettem. A szülinapi Sólyom tánc vad ritmusa még mindig ott dobol a fülemben. A csikós vidám kurjantásaival fűszerezve. A parádénak Sólyom két társának közbelépése vetett véget. A két ló ügyesen a ló és a lovas közé vágtatott, és visszakísérték Őt a ménesbe. Még ma sem bírok szabadulni az élmény hatása alól.
Vissza kell őt szereznem!!! Az ám, de hogyan! Vigyünk neki valamit! És mi vittünk. Alaposan felpakoltunk barátkozási csalival. Volt nálunk mindenféle finomság. Semmit sem akartam a véletlenre bízni. Meséltem már a lovas iskoláról. Az első ló, amin ültem a „Lajos” nagyon odáig volt a kockacukorért, természetesen ebből is került egy dobozzal, a rengeteg zöldség mellé. Amiknek beszerzése, (már városi lévén) nem volt egyszerű! Mit mondjak a zöldséges, nagyon örült! Tanácsot persze nem adott(az üzlet, az üzlet). Hát vettünk ezt azt. Mert az rendben, hogy növényevő, de mi az, amit szeret? (A fű, meg a zab nem ugrott be). A szerpentines erdei út már régen nem gördít akadály a kondink elé. De ez a csomó zöldség.... Végre felértünk! Nem mindennapi látvány fogadott!
A rét nyári virágai színes orgiát csaptak össze a számunkra. Talán ez volt az idei utolsó esélyük. Hogy egyszer egy méhecske…. A levegő illata ebben az erotikus tobzódásban, édeskésen bódító volt! A ménes, mintha rájuk is átragadt volna ez a kábulat. Szokatlanul nyugodtan, a réten szétterülve legelészett. Már csak meg kell találnunk Sólymot. Ő az! Ott a bal szélén! Gyerünk!
A gyönyörű vadló szinte tudomást sem véve rólunk nyugodtan legelészett. De az egyik szemét azért folyamatosan rajtunk tartotta.
Sólyom, Sólyom nézd csak mit hoztunk Neked! Csak azért nem mondhatom, hogy ügyet sem vetett rájuk, mert az egyik répába beleharapott, de azért otthagyta. Hamarosan a rétnek ez a része cukrozott zöldségtengerben úszott. Hogy mégsem voltam elégedetlen ezzel a nappal, annak két oka is lett. Az egyik, mert a próbálkozás közben sok jó kép készült, és némi barátkozós simogatásra is sor került. A másik, mert beszélgetés közben a csikós, egy vadalmát vett elő és a mellette álló lovának adva megjegyezte.: "Ismerek egy fát itt a közelben, megőrül érte. De beosztom Neki mert képes volna az egészet egyszerre megenni." Egyszerre csillant fel a szemünk. Megvagy Sólyom!
Hát csoda hogy már alig várom a következő találkozást!

Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod - elvisz a szél, elvisz a szél, elvisz a szél.../Bródy


Barátokat szerezni nem könnyű,
Barátokat megtartani nehéz,
Barátok nélkül élni lehetetlen......... /Joe