Nem az én agyamban születtek e mondatok, de, nekem tetszik:

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.

Olyan irigy vagyok

Hogy pont most születtél

A leggyönyörűbb évszak

Nem lehet szebb ennél

Ha festő lennék

S keresnék igazi szépet

Megvárnám az őszt

Hogy naplementekor felnézzek

Ha színvak lennék

Mindig az kívánnám

Csak az őszi erdőt

Csak még egyszer láthatnám

Sietek hogy elsők között

Köszönthesselek fel téged

Kívánjak sok boldogságot

Minden jót és szépet

Boldog Szülinapot Kriszta

Egy nagyon vidámat

Kacaj és nevetés

Töltse be a házat

Legyen egy szép nagy tortád is

Rajta sok finom krém

Legyél nagyon boldog Kriszta

Annyira szeretném

Zúgjanak ma vidámabban

A hurrák és éljenek

Díszítsük ki ma e klubbot

Egyedül csak Neked

Hogy mire megjössz, azt mondja

Minden sor és szál virág

Éljen soká Kriszta a kedves jó barát!

Már csak egy szó 12. Apósom kedvenc helye. Avagy a Sebesvízi kirándulás

Emlékszem… gyönyörű nyár délután volt.. Lovas kirándulásból vidáman mentünk hazafelé... Szívünkben még a sok élmény ott dobolt.. Gurultunk kis autónkkal. A hegyről lefelé… Csendes motorral, épp csak duruzsolt.. Egy leágazáshoz értünk.. Sebesvíz panzió. Állt a táblán szép betűkkel..

Még sohasem jártunk itt. -szólt mellettem a kis feleségem… Menjünk be. Lécci.. Édesapám míg élt...

Én nem szeretnék…..

Én nem szeretnék csillag lenni

Mely fent ragyog messze Tőled

És zászlóshajó sem

Mely az élen halad magányosan

Szeretnék egy lenni a sorban

Ott a csoportkép szélén…

Aki épp most megfogja kezed

És mosolyogva Rád nevet... :):):)/Joe

4. rész

A barátságra vigyázni kell! Avagy, hogy ronthatunk el egy pillanat alatt mindent.

Elmeséltem a medve kalandomat a csikósnak. Mit mondjak, jókorát nevetett! „Egyszer egy filmforgatásra hoztak egy vén cirkuszi medvét, de az megszökött. Ez volt az egyetlen medve ebben az erdőben”- mondta még mindig nevetve.

Még hogy medve itt! A lovakért érzett aggodalom, meg persze a szeretet, rá pár napra újra felvitt a hegyekbe. Természetesen az első útvonalon. A többit meg meghagyom annak, aki még nem ismeri!

3. rész

A medvekaland.

Bár a málna íze még tisztán érezhető, volt a számban, mégis már a következő találkozás tervezésébe kezdtem. A térkép ezt az útvonalat a legrövidebbnek jelezte. Hurrá! Próbáljuk ki! Több időnk lesz odafent. „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!”Nem tudom kié e mondás, de ma nagyon érezni kezdtem az igazságát. Persze az is lehet, hogy ez csak a ritka kivétel volt. A választott harmadik útvonal iszonyú volt. Kezdődött egy jó kis szerpentines kaptatóval, málna sehol, csak az a jó nyári hőség.

2. rész.

Egy barátság kezdete.

Szerencsére a vihar elkerült. Nem hiába kértük az égiek segítségét. Az erdőből kiérve az a kis eső is megállt. A csodálatosan tiszta levegőben megláttam életem talán legszebb kettős szivárványát.

Próbáltam visszatérni a hétköznapokhoz, de valahogy nem találtam a helyem, húzott vissza a szívem a lovakhoz.
Még szerencse hogy nyár volt, időm mint a tenger. A térképen találtam egy új útvonalat feltétlenül ki akartam próbálni.

1. rész

Mindig is szerettem a lovakat. Szerencsém volt gyerekként egy tsz lovasiskolájában tanulhattam az alapokat. Később dolgozhattam is velük. Okosak és gyönyörűek voltak! Azt hittem ismerem Őket...

Tavaly nyáron kimentünk kirándulni a Bükkbe. Aszfalton mentünk nem is vártam tőle túl sokat, az erdei túra nekem nem ez. Amikor felértünk és megláttam a ménest, az mindenért kárpótolt. Annyira felségesek voltak a vadlovak, hogy nem tudtunk velük betelni. Odajöttek egy kis simogatásért, de egy pillanatra sem adták fel büszkeségüket.