Barátság Club

Joe és a vadlovak 2.

2. rész.

Egy barátság kezdete.

Szerencsére a vihar elkerült. Nem hiába kértük az égiek segítségét. Az erdőből kiérve az a kis eső is megállt. A csodálatosan tiszta levegőben megláttam életem talán legszebb kettős szivárványát.

Próbáltam visszatérni a hétköznapokhoz, de valahogy nem találtam a helyem, húzott vissza a szívem a lovakhoz.
Még szerencse hogy nyár volt, időm mint a tenger. A térképen találtam egy új útvonalat feltétlenül ki akartam próbálni. Az út pocsék, kátyú- kátyú hátán,- csak ezt ússzuk meg! Kárpótlásként a turistaút két oldala tele volt málnával. Korán érkeztünk. A lovak még a karámban. Megálltunk néztük Őket. Egy kis idő múlva az egyik, -a legszebb- átkecmergett a sártengeren és megállt előttem. Hihetetlenül gyönyörű volt. Sokáig szinte levegőt sem mertem venni, nehogy elriasszam. Csak csodáltam. Értelmes szemek, intelligens arc, vöröses szürke „jólfésült” sörény és egy csodálatos fehér kismadár a homlokán. Szia Sólyom, barátok leszünk? Mintegy feleletként kidugta szép ívű nyakát a karámon és hagyta, hogy megsimogassam. Melegség öntött el, a lábam gyökeret vert. Ebben az állapotban sajnos repül az idő! A ménes kiindult, és már nem sikerült ennyire közel kerülnöm hozzá, de tudtam rövidesen újra találkozni fogunk. Hazafelé még finomabbnak tűntek az érett málna szemek...Üdv! Joe