Képzeld el, hogy az alábbi történet veled esik meg.
Egyik vasárnapi istentiszteleten a 2000-es gyülekezet megdöbbenve látja, amint belép két talpig feketébe öltözött ember gépfegyverrel a kezében. Az egyik ezt kiáltja: „Aki Krisztusért hajlandó vállalni egy golyót, az maradjon a helyén.”
A gyülekezet nagy része elrohan. A kétezerből mindössze kb. 20 ember marad a helyén.
A férfi, aki az előbb beszélt, leveszi a csuklyáját, ránéz a lelkészre, és ezt mondja:
”Rendben, lelkész úr, megszabadultunk az összes képmutatótól.

 1.Az élet nem igazságos, ennek ellenére jó.
2.Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést!
3.Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4.A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik, tartsd velük a kapcsolatot.
5.Ne vedd magad túl komolyan. Senki más sem teszi.
6.Minden hónapban pontosan fizesd a számláidat, akkor békén hagy a világ.
7.A barátaink a szabadon választott családunk.
8.Nem kell mindig minden vitát megnyerni.

 Egyszer, valamikor régen, mikor még Isten angyalkái lent jártak a földön, történt, hogy egy szép, nagy kertben hangos sóhajtozás támadt. Egy égszínkék szeme, napsugárhajú angyalka éppen arra járt, és megkérdezte:
  - Ugyan ki sóhajtozik akkorákat?
A kopár fák - mert télidőben történt - nyújtózni kezdtek. Megrecsegtették üres ágaikat.
  -Mi vagyunk, édes kis angyalka. - Na és mi a kívánságtok?
Egyszerre száz fácska kiáltott feléje:
   - Szépek akarunk lenni!

 Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is.