Szeresd az életed, ahogy megszülettél
Isten csak Rád gondolt, nem is reménykedtél
Feltöltötte lelked, fényes reménységgel
Meglehelte szíved, szeretettel, hittel…

Szeresd, hogy eljöttél, erre a világra
Hogy részesévé váltál, Isten látomása
Csak azért születtél, hogy boldoggá válj köztünk
Az angyalok honából, így most leszülettünk…

Szeresd a titkokat, mit mindennap átélhetsz
Hogy néha könnyek között, titkon reménykedhetsz
Nincs szebb a világon, egy hőn szerelmes szívnél
Egy gyermeki mosolynál, adakozó kéznél…

Szeresd, hogy itt lehetsz, szeresd, hogy létezel
Hogy mindennap szerethetsz, s néha emlékezel
Szeresd a meséket, hogy képessé válj hinni
Szeresd ellenséged, tanítsd meg szeretni…

Szeresd világodat és szeresd a hazádat
Szeresd gyermekedet és felebarátodat
Szeress mindenáron, most az egyszer kérem
Ha ezt most meghallod,… nem hiába éltem…

(FORRAS:NET)

 Gondolatok a szeretetről…

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(SAINT - EXUPERY)

„A szeretet az élet.”
(Móra Ferenc)

„A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.”
(Gandhi)

„Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.”
(SIGMUND FREUD)

„Senki sem érdemli meg a könnyeidet. Aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.”
(GABRIEL GARCIA MÁRQUEZ)

„Egy ölelés ideális ajándék.

Túrmezei Erzsébet:
Ha nem teszek semmit sem
.
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
.
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem?

Tűz Tamás:

Szent István király
Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.
Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.

A virágkarnevál megrendezése Debrecen városában mára már hagyományos fiesztává fejlődött ki. A „Virágkarnevál” a nagy létszámú város legnépszerűbb turisztikai rendezvénye, az államalapító Szent István király szentté avatásának napjához és az új kenyér ünnepéhez, augusztus 20-ához kötődik. A megelőző héten kb. félmillióan érkeznek a cívis városba az itt élő kétszázezer állandó lakosú településre.

A finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó, a finnekkel és észtekkel rokon magyarság az Ural vidékéről indulva több évszázados, gyakori harcokkal nehezített vándorlás után a IX. század utolsó évtizedében érkezett a gyér szláv és avar népességű Kárpát-medencébe. Elődeink úgy vélték, hogy a Kárpátok hegykoszorúja megfelelő védelmet nyújthat a külső támadások ellen, s a térség kedvező természeti adottságai: a halban gazdag nagy folyók, a kiterjedt erdőségek, a dús legelők és a bőven termő szántóföldek végleges otthont biztosítanak a mintegy félmilliónyi magyarnak.

CSODÁLATOS:Várnai Zseni

Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?

"A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg, és néha erősnek érezheted magad benne. Nos, én nem sokat konyítok hozzá, de érzem, hogy ennek így kell lennie. És tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem, hogy annak érezhesd magad.

 Tündérek békessége...


Van egy világ, hol a valóságban
Még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.
Évszázados fák közt hűs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.
Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.

 Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.