Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
az égi nyelv ez, mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Forras: net

 Bekövetkezett, amitől az emberiség félt; elszabadult egy atomerőmű, és felrobbantotta az egész Földet. Minden élőlény elpusztult. A mennyország kapujánál érthető módon nagy volt a zűrzavar, túl sok lélek érkezett egyszerre, így hát Szent Péter elhatározta, hogy különböző csoportokat hoz létre. A különböző feliratok mögött felsorakozhatnak az odaillő lelkek.

Az egyik táblán ez olvasható: "Csak azok a férfiak, akik a ház urai voltak".

Egy másik táblán pedig ez olvasható: "Azok az urak, akik asszonyi elnyomás alatt éltek."

A "Ház urai" felirat alatt csak egyetlen magányos lélek állt, míg a másik tábla alatt a sor végeláthatatlanul kígyózott végig a Tejúton.

 Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:
 „Ma a legjobb barátom lekevert egyet!”
 Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
 „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”
 Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad.

Holnap egy új nap kél és új esélye
Ránk nevet és benne újra ébred
Arcunk mosolya, szánk nevetése
Sok sok vidám percünk reménye.
Még csak este van, de már nagyon várom,
Hogy újra viszont lássalak barátom!
S ha lehetne addig egy kívánságom még,
Pihentető mély és varázslatosan szép,
Édes álmokat hozzon kedves szemedre az éj!/ Joe

"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek
egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat
,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...
Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törődést, adjatok jó
tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is
ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk
nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni,
akkor széthullhat a nagycsaládunk.

 A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

 Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!"

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.