Láttam Uram a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szívükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Hát sziasztok!
3 éves vagyok!
A nevem Sólyom!
Hölgyeim a kezeiket csókolom!
Főleg ha alma illatúak
Ami attól lehet csak, hogy hoztak!
Természetesen almát Nekem!
Mert azt én nagyon szeretem!
Joe jó volt Téged látni...
Annyi napot kellett Rád várni
Annyiszor nyílt az ajtó zárja
De Sólyom a barátját hiába várta
Nem tudom mi tartott Téged vissza
Engem egy zöld rács és a kapu vasa
Szeretném hinni, hogy ezután
Le tudsz küzdeni minden akadályt
Remélem nem kell sokáig várnom,
Hogy meglássam ismét az én barátom
Mától számolom újra a napokat Joe
Gyertek mielőbb, mert nagyon várlak!

Tudom, hogy hosszú útra indulsz Szelli
Szeretnék hát Tőled én is elköszönni
Mielőtt elindulsz, s felszállsz arra a vonatra.
Ami elvisz egészen a Égi rét végállomásra

Több mint fél éve már hogy megszülted Glóriát
S a Lovas club apraja nagyja várta a csodát
Féltett, hogy bajod ne essen és Veled örült
Amikor megtudta, jól vagytok a szülés sikerült

Nagyon sokat mesélt levélben Kata Rólad
S mutatta országnak világnak a fotókat
Tudom hogy mindig Hozzád menekült
Ha valami bántotta… Rád nyereg nélkül ült

Láttam a szép fotókat Rólad és Rólatok
Vágta közben és ahogy Glóriát ápolod
Nagyon jó lesz majd őket nézegetni
Hidd el sohasem fogunk elfeledni Szelli

Sokat jelentettél Nekünk ugye belátod
Egy szelíd lovat, egy anyát és egy barátot
Most átadnám neked a tollat kedves Szelli
Ha akarnál még valamit Katának üzenni…..

Szia Kedves Sólymom! Te Drága! Drága ló!
Hát megkerültél végre Te világcsavargó!
Huncut széltoló, almát kettéharapó Barátom!
Nagyon hiányoztál.. visszatérő édes vidámságom!

Még csak tegnap jött a jó hír a fülemre
Alig hittem el, hogy ott állsz velem szembe
S bár néha kicsit sercegett a kapcsolat
Mégis tisztán hallottam a szuszogásodat

Te is halottad szívem vad dobbanását?
A ketrecéből kitörni készülő kondulását?
Vagy csak én, ahogy örömében zakatolt..

Egy csak egy legény.....
Na jó de miért pont én?

Sólyom rám vár!
Fent van a nagymezői a réten a betyár
Nem vészes, csak kábé kétszáz méter..
Csak ha a térképre nézel...
Láthatod mi ebben lényeges
A 200m stimt, de függőleges!
Nem érdekel!
Az ebédre még simán visszaérkezel...
De indulj már!
Már így is végig futnod kell!
Jó lett volna még valaki…
Vállalkozó szellem
Megkérdeztem..
De nem jön senki sem…
Elindulok!
Lássuk csak mit is tudok!

Nem tudom teljesülhet-e
Az én legszebb álmom
Hogy ezen az egész
Kerek nagyvilágon
Nekem legyen a legtöbb
Igaz jó barátom!
Ha tudod segíts!
Mondd el!
Több szívvel élni hogy lehet..
Miként és hogyan adhatnék
Még több szeretetet.

És hitet, ha nem hiszik el
Hogy őszintén gondolom.
Lehet szeretetem
Kanállal kellene szétosztanom?
Egyformán jusson belőle
E Földön mindenkinek
Vagy észrevétlen sűrített..
Szinte atomnyi méretekben
Észre se vegyék és ott állnak
Tőlem örökre megmérgezetten....

Egy kirándulás és a vége már csak egy szó..
Kinéztünk a neten egy ménest… Szép időt ígérnek holnapra. Nézzük meg!
A napunk csődtömegnek indult... Nehezen szedtük össze magunkat... (netezés hajnali 2-ig ). Aztán amikor kiértünk... azt hittük minden rendben lesz. Gyönyörű hely, egy halastó a hegyek között.. Megkérdeztük kifelé menet: hol lehet itt lovagolni?
Az volt az egyik válasz:
Ezen az úton tovább. De oda autóval nem tudunk felmenni..
Elindultunk a megadott irányba.

Torkomban dobolt a szívem, ahogy tán még sohasem. Ritmusára történt minden… Lépteink zaja, a madarak vidám éneke, még az autónk berregése is… Nagyon szép ez a völgy! Tudtuk nem utoljára mentünk ezen az úton. Hogy visszatérünk! Mi ketten együtt! Szerelmesen. Mint egy álom! Szeretném, ha sohasem múlna el...
Szép reményeket ébreszt az eltelt huszonöt év! Kéz a kézben..
Szép volt, vidám volt.. Volt is mit mesélni…
Gyorsan elrepült az a néhány nap a következő kirándulásig.

Szeretem a tábortüzeket! Sok-sok kedves emlék fűződik hozzájuk! Az általános iskolában minden évben egyszer hatalmas tábortüzet raktunk! Gerendányi fahasábok támasztották egymást! A lángok messzire bevilágították a környező dombokat! Nagyon sok gyerek elfért körülötte! Be sem kell csuknom a szemem… Látom, ahogy vidáman táncolunk, szaladgálunk körülötte… Hallom a csilingelő hangokat…. „Sóder, sóder a lábam alatt galambom, aki itt a legszebb tőlem puszit kap” Persze mindig hatalmas nevetésbe és sikítozásba fulladt!

Felhők kergetőznek az ég kékjében
Mint lovak, mesék legelnek fent az égen
Újra gyerek vagyok, fűszálat majszolok
De közben is egyre csak rátok gondolok

Régen nem keresem már a felhő Őshazát
Holdast, Szépmező Szárnyát és Délibábot
Nem találom sehol a gonosz Kalamonát
És nem akarom megváltani a világot

Nem hajszolom tovább már Lúdvércet
Büszke lovam Piros Szárnya sem vágtat
De megmászom az érzésért a bércet
Látni, hogy Sólyom engem tart barátnak

Megváltoztam immár végérvényesen
Lemondtam sok szép hős büszke címről
Robotolok, nem csatákban küzdök lelkesen
De mégsem tudok elszakadni a felhőktől

Ha fel – felnézek most a nyári égre
Rácsodálkozok még a kedves mesékre
Megtalálom a kisfiút, a hős gyermeket
De szívében hősökként már ott látlak titeket

Számomra igazi hősök vagytok már
Kikben harcos őseinknek vére kering
Az én hőseim vagytok, s régi legendák
Egyszer újra életre kelnek majd megint

Tengerbe pillantó, Délibáb itt vagytok mind
Széptüzek lángja és Jószél Fúvása is a barátaim
Naponta látom Ajnót és a Meotisz leányait
Ismerem Hunort és Magort s a Puszta fiait

Hiszem ez a hely nem lesz többé Lúdvérc kezében
S a felhők most már rólatok mesélnek új meséket
Mert a világnak e legszebb Aranyos Szegletében
A harcot és ezt a sok szép csodát Ti megörököltétek /Joe