Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
Kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Meleg karokban melegedni
falni suttogó, drága szókat
jutalmazókat, csókolókat:
milyen jó volna jónak lenni.

Nem szabad a hőseink feledni

Mert a harc nem fog soha véget érni

Mindig lesz ki mohó szemét majd rá veti

Gyáva az ki hazáját elveszni engedi

Nem szabad a hőseink feledni

Akik értünk haltak mind a százezernyi

Volt nekik is szerelmük,voltak álmaik, terveik

És szeretettek is élni ugyanúgy, mint most Mi

Nem szabad a hőseink feledni

Tudjuk hogyha kell, milyennek kell lenni

Új Kossuthok, Széchenyik, Klapkák és Petőfik

És Bátrak, kik nem félnek e hazáért a vérüket adni

Nem szabad a hőseink feledni

Mert itt minden fűszál, belőlük hajt ki

Minden bokor, fa alatt ott fekszenek hőseink hamvai

S ha lenéznek ránk, ne kelljen az arcuknak miattunk pirulni

Nem szabad a hőseink feledni

Gyermekeink miatt, kiknek meg kell tudni.

Hull a hó.. Tél van:)
Egyébként imádom…
Csúszkálni és hógolyózni..
Ez az én világom…
Mosolygom… De jó is lenne!
Siklani a friss hóban…
Nevetni mindent elfeledve
Elszállna rögtön a gondom..
Elrepülne vele egy hógolyó..
De előbb a munka….
Rontom bontom!
Mert az autót belepte a hó…
Sapkám szemembe húzva
Egy bucka alól kimentem…
Ő sem hagyott még soha cserben…
De lapátolás közben eszembe jut
Egy másik fontos elfoglaltságom.
Nem messze egy bokorban
Néhány kék cinke gubbaszt fázón.

Ne haragudj, Apu.

Én nem így akartam. Tavasz van, hihetetlen, elképesztő januári tavasz. Az utcán mindenki kiskabátban, jókedvűen, a fiúk pedig már edzenek. Újjáéled a természet, új időszámítás kezdődik.
Apu, én nem ezt akartam.

Harcoltam, küzdöttem, élni akartam. Hiszen Te tudod a legjobban. Ott álltál mindig a kórházi ágyamnál, néztél rám komoly arccal, szemedben mérhetetlen szomorúság bujkált, és néha én vigasztaltalak.

Pedig féltem, Apu, sokszor nagyon is féltem, de sohasem mondtam ezt Neked.

Kedves barátaim!Hát ezt is megértük....

Elkezdődik a hatodik együtt töltött évünk...

Legyen ez a jövő év Mindenkinek még szebb!

Minden percét szeretetben, egészségben éld meg!

Sok sikert, szerencsét, sok sok beteljesült álmot,

Mindenkinek Boldogvidám Új Esztendőt Kívánok! /Szeretettel:Joe

Tiszta fénye úgy ragyogott, eltakarta a nagy Napot.

Ki látott már ilyen csodát, senki nem tudja az okát.

Hogy hull csillag fényes nappal, s oly sebesen hová nyargal?

A hiú nap mérges, morog, sugara is dühvel lobog.

A kis csillag után fordul, és gúnyosan reá mordul...

- Hova, hova ilyen gyorsan? - s a fénye haraggal lobban.

- Hogy van merszed tündökölni, szép fényemet visszafogni!!!

Tudd meg, hatalmas Nap vagyok!!!

Kitárom neked a karom,
ölelj át, díszíts fel vakon,
zöld ágamon csüng a szíved,
fahéj, gyömbér, narancs ízed,

havad leszek - hóangyalod,
megterített, szép asztalod,
csupa fény és semmi árnyék,
ünnepekben én pompáznék,

pillekönnyű habcsók leszek,
szíved csücskén angyalsereg,
kristályjégcsap ereszeden,
máz a tortaszeleteken,

nem kellenek drága holmik,
giccses kütyük, tarka zoknik,
szeretetem ingyen adom -
százszorosát visszakapom,

kitártad a karod felém,
legdrágább kincs - csak az enyém,
örömért, örömöt adjál,
hidd el azt, szebb nincs is annál!