>>Hét eleje óta éjszakára ér el egészen az ihlet. Ilyenkor elnyúlik a csend az ágy végében,csak nekem kellene mocorogni,de mégis...néha csak lassan engedem meg magamnak,hogy siessek piciket az időben. Mert vannak ezek a percek,mikor a múzsa a vállamon csücsül és olyan tájakra repülünk,ahol még sosem jártam,de ismerősek. Olyan emberek arca villan fel,akiket nem tudok magamhoz kötni,de tudom,láttam már őket valahol. És ülök itt,tollal a kezemben,írok és írok,mert a perceket meg kell érinteni,finoman,mint az álom morzsáit..., mint ébredés után azt a hangulatot,mikor minden varázsos,puha és kedves.

Aztán a tegnap hangulata tovább szökdécsel,mint egy fürtös hajú kisgyerek. Mezítláb a fűben. Hatalmas zöld mezőn. Kéklő búzavirágok között. Csörtetve,mint a vadlovak szoktak,mikor a táj végtelen tágra nő. Át,közé,keresztbe és kasul. A szív szabadsága már csak ilyen. Határtalan a mozgása. És mosolya hatalmas,akár a tűzrakás - nyári estéken. Emlékeidben feldereng néhány pillanat, - mikor táborozni mentél,s térdig gázoltál a folyóban,vagy az,mikor titkaidat egy kis lélegző növénynek mesélted el,s biztosan tudtad,hogy sosem árul el.

Kedves Network

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

Olvastam ma valamit és gondolkozom... .

Milyen messze van is van a végtelen?

Mert ha csak állok és nézem, akkor nagyon….

De ha naponta néhányat a jó irányba lépek….

Még az oly végtelennek tűnő sínek is,

Egy szép napon a célomnál véget érnek:)) /Joe

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.

"Vallomással tartozom. Randizok valakivel, pedig nős ember vagyok.
Ez a lány csodálatos teremtés. Szép, okos, ötletes, erős és szilárdan hisz istenben. Imádom őt vacsorázni vinni, meg moziba, színházba, és sosem mulasztom el elmondani neki, milyen szép szép. Öt percnél tovább sosem tudok rá haragudni, és a mosolya mindig beragyogja a napomat, akármilyen ramatyul érzem magam.

Néha váratlanul betoppan a munkahelyemre, pompás ebédet kanyarít, vagy meglep valamivel, amit ő sütött.

Ruth Bebermeyer: A szívből jövő adás

Akkor kapom a legtöbbet tőled,
Amikor elfogadsz valamit tőlem.
Amikor megérzed örömömet,
Azt, hogy adhatok neked.
És tudod, hogyha adok, nem azért teszem,
Hogy téged lekötelezzelek,
Hanem mert szeretném átélni azt a szeretetet,
Amit irántad érzek.

Elfogadni jóérzéssel
A legnagyobb adomány lehet.
Nincs rá mód, hogy
E kettőt szétválasszam:
Amikor adsz nekem,
Én az elfogadásomat adom,
Amikor te fogadsz el tőlem,
Akkor én is kapok tőled,
És ez a mi közös örömünk.

Rajki Miklós: A rózsa mosolya

Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, úgy leszel,
Mint egy rózsa
Éppen kibomló bimbója.

Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,
Mert minden igazi mosoly,
A boldogság önfeledt órája