Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek…
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Reményik Sándor: Kövek zsoltára

Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...

Hogyan tanítja meg a sas-mama a fiait repülni






Tudod, hogyan tanítja meg a sas-mama a fiait repülni? Először is a hegycsúcson készít egy hatalmas fészket. Alul vastag majd egyre vékonyabb ágakat hord össze. Hatalmas fészket képzelj el, ne egy cinkének valót! Kibéleli saját tollával és oda rakja tojásait, 4-5 darabot. Miután kikelnek, nagyon gyorsan fejlődnek, hisz igen jó étvágyuk van, alig győzik a szülők etetni őket. Lassan elérkezik a szárnyra kelés ideje. De kis fiókák olyan nagyon jól érzik magukat a puha meleg fészekben, hogy eszük ágában sincs repülni.

 Lassan vége már a nyárnak...




Lassan vége már a nyárnak,
A zöld búzamezők is szőkére váltak,
Hűvösebb a hajnal és lustább már a nap,
Hisz később kell, mégis korán ágyba szalad.
Napközben is csak lopja a napot,
Egyre többet valahol máshol csavarog,
Felhőket és szelet küld maga helyett,
És mögöttük megbújva, cinkosan nevet.


Lassan vége már a nyárnak,
Majd az erdők lombjai is őz-barnára válnak,
Már nem kell óvniuk a napfényétől a fákat,
Ezért avarrá hullanak a fa tövébe lágyan.

  Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.

Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el kebelem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.

 Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?

 "Sírok, ha sírsz,

Ha ragyogsz, ragyogok,

Néma barátod, rabszolgád vagyok.

Alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit,

Csak néz és imád,

És nem akar lenni csak általad,

Csak az árnyéka annak, ami vagy..."

Mi barátok vagyunk,

Te és én,
Ha hozol magaddal egy új barátot,

Akkor hárman leszünk.
Az már egy kis csoport: baráti kör.
Tulajdonképpen nincsen sem kezdete, sem vége.

Ugye máris szebb így,

Mint legtöbb szép mesében:)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT !

j

KEDVES JOE!

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Születésnapod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

Születésnapodon kívánok neked sok szépet. Legyen vidám, derűs számodra az élet! Szerencse galambja mindig feléd szálljon, légy boldog sokáig ezen a világon.