Elég, ha lassan és kényelmesen haladsz

És néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot,

Vagy egy madarat megnézz.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek

Kellemes virágszaga van.

Elég, ha örvendesz annak, hogy élsz és,hogy

 szép a világ, amelyben élsz.

Wass Albert

Egyszer csak belibbent az ablakon,

Hirtelen jött, hűvös szél hozta,

S megkapaszkodott az ágakon.

Ruhája a fákról lehullott lomb,

Az ezerszínű avar, felkapja a szél,

Felkavarja, itt van az ősz, s hallod,

hogy a kései nyár búcsút mond.

Van úgy, hogy megváltoznak a szavak,

Mert nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.

Árkokat ás, amik elválasztanak,

Vagy hidakat emel, amik még jobban összekötnek.

 
Higgy a csodákban, mert teli van velük az élet.
De ami fontos, higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejtőzik
a csoda, a remény, a szeretet
 és a holnap álmai.

Áldott legyen a fény,

mely rád világít és mely benned van,

Az áldott napfény sugározzon be téged és

Melegítse fel szíved,

míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,

Így minden idegen melegedni jöhet hozzád

 és minden barátod is.

Sugározzék szemedből a fény,

mint az ablakba állított gyertya fénye,

mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy eső,

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,

Hogy kedvesen fogadjon,

 A szeretet úgy árad, mint a napfény,
Csöndesen és állandóan –
Egyedül a maga csodatévő hevétől.”

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben

Az ősz bogár szomorú pri – pri dala szól már.

A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:

Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

Így változik búsra az én hegedűm is:

Fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.

Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,

De pri – pri: odavan a nyár, - a nyár”

Gárdonyi Géza

Szeretni tudni a legnagyobb boldogság,

És a szeretet a legnagyobb jó,

Amit az ember önmagából

Másoknak adhat.

Bihari Klára