Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nemtudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlenkövetkezetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor azegyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, sohanem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük aztis, aki bennünket nem szeret.

A félelem akkor erős, ha nincs hited önmagadban... az elvárásoknak megfelelni irányít, mert akkor majd szeretnek... és végre te is fogod tudni szeretni önmagad... és hiába nyílsz ki, ha valami nem úgy sikerül, megint bebizonyosodik számodra, hogy kevés vagy... és egy kis nyugalomért falaid mögé bújsz... nem szereted magad ezért, de azt tanultad: szeress másokat és ők is szeretni fognak... és hiszed, hogy egyszer majd már annyit bizonyítottál a külvilágnak, hogy végre te is elhiszed magadról, hogy szerethető vagy és szeretni fogod magad ugyanúgy, ahogy másokat is szeretni tudsz.

Elérkezett végérvényesen az ősz, rövidülnek a nappalok és ködösek a reggelek ! Íme összeválogattam a legszebb őszi hangulatú magyar költőktől származó verseket ! Egy kis őszi huncutságok......

SZILÁGYI DOMOKOS ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

 Vége van a nyárnak,
huvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
o is útra kelni.
De cipot az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fuhöz-fához,
szalad a vargához,
fuzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér o most arra,
mert o most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipocskéje
máig se szegénynek.

 Őszi képek - versek

Szüreti versek

Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
szüreti versrészlet Babits Mihálytól

 Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

Szüreti versek 

Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

Már a víg szüretnek örűl minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!

Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket!
Csókoljátok meg a ráncos kezeket!
Öleljétek meg az öregeket!
Adjatok nekik szeretet!
Szenvedtek Ők már eleget,
a vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!