Árnyas erdők ösvényein
látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült
fenn, a tölgyek ága közt.
 
Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.
 
Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba’,
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.
 
Októberben kosárba tett
sok -sok ízes gyümölcsöt,
s izgatottan leste-várta,
sárguljon a sütőtök.
 
Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba’.
 
Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd
 
mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak aludna.
 
Mikor a tél hó-csipkéjét
borította a tájra,
tarka gúnyás őszünknek csak
rőt subáját találta.

Felhőbe rejti szép szemét,
aludni tér a nyár,
a strandföveny, a csúszdapark,
a part is néma már.

Csak szél suhan a fák alatt,
kereng a rőt levél,
dió feszít az ághegyen,
leugrik, s földet ér.

Utána szökken számtalan
- vagy szász meg száz darab -,
mi éretlen, az pár napig
még fenn, a fán marad.

Aludni tér az almafa,
a tölgy a kert mögött,
és varjú mondja: - Jaj, de kár,
a nyár már megszökött!

Bogárkát, hernyót, kis csigát
hív ott, a rőt avar:
- Nem bánthat itt a zord hideg,
rejtőzz el, jöjj hamar!

Tudd, ha felhő pelyhezik
a bérc, a hegy felett,
ölemben minden aprónép
majd békén szendereg.

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.

Kányádi Sándor

Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.

Móra Ferenc

Boldog őszi napokat kívánok!