Ezen területről az első, napjainkig fennmaradt oklevél 1222-ből származik, amikor "Terra Blacorum" {románok földje} néven illették. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az elsősorban legeltető, nomád területváltó népesség itt telepedett le először a Kárpát-medencében. A XIV. század első harmadában Anjou Károly királynak sikerült az országot darabokra szaggató tartományuraktól visszahódítani az egyes vidékeket, így például Fogarasföldet Kán nembeli László erdélyi vajdától. Nagy Lajos király idejében a hatalmas terület, rajta mezővárosok és falvak tömegével a havasalföldi vajdák hűbérbirtokát képezte, így akarván megvásárolni a hűségüket.
Magáról az erődítményről csak késői adatunk van. Azok szerint 1452-ben Hunyadi János kormányzó foglalta el a területet a havasalföldi vajdától, majd, hogy uralmát biztosítsa nagy sietséggel egy várat emeltetett. 1455-ben már említették is várnagyát, aki három esztendő múlva sikerrel verte vissza a vajda csapatainak rohamát. Hunyadi halála után fia, Mátyás király örökölte meg, aki szintén egyetlen leszármazójára, Corvin Jánosra hagyta. Az erélytelen nagyúrtól rövidesen elvették a hatalmas váruradalmat. Az 1510-es években itt szolgált Tomori Pál, mint várnagy, aki a mohácsi csatában vezette a kilátástalan küzdelembe a magyarokat Szulejmán szultán hada ellen. Az addig jelentéktelen fogarasi vár szerepe a XVI. század második harmadától felértékelődött, mindenkori urai igyekeztek korszerűsíteni az ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően. 1541-ben Péter moldvai román vajda és török segédcsapatai vívták erős falait, majd csellel kicsalogatva belőle Maylád István örökös fogságba hurcolták. Később Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a feleségének, Mária Krisztierna főhercegnőnek kötötte le hozományul. A Habsburg segítséggel eleinte sikeresen hadakozó Vitéz Mihály havasalföldi vajda 1600-ban szállta meg katonaságával, ő szintén az asszonyának adományozta oda. Bethlen Gábor fejedelem idejében a békés hátországban emelkedő várban elsősorban a kényelmes lakhatást igényeit elégítették ki emeletes, loggiás folyosós palotaszárny alapozásával.

Erre az időszakra alakult ki a végleges képe, miszerint a négy saroktornyos, palotaszárnyakkal körbevett belsővárat egy olaszbástyákkal erődített külsővár kerítette, amit az Olt folyó vizéből feltöltött mély vizesárok fogott közre.
1661-ben az oszmánok elfoglalták, majd vazallusuknak Apafi Mihálynak adták át. A részegességéről és gyengekezű kormányzásáról hírhedt fejedelem itt is halt meg. A Rákóczi-szabadságharcban szilárdan markukban tartották a császáriak. Még a XIX. században is katonai célokat szolgált, mert laktanyául szolgálva benne állomásoztak az Osztrák-Magyar Monarchia ezredeibe besorozott katonák. Mindvégig lakták, gondozták épületeit, melyben napjainkban Vármúzeum működik.